1. fejezet, első része: A rég elveszett iker tesó

Sziasztok! :) itt a fejezet ismételten javítva :D rem. így jobban tetszik :) véleményeket KÉREK! és addig is amíg elértek a fejezet ennek a részének a végére Kellemes Időtöltést ;D

- Luc! Ébresztő! – rontott be Alice Luc szobája ajtaján majd lehúzta az alvóról a takarót és elhúzta a függönyöket.
- Alice! Megtennéd, hogy kimész!? – ült fel igencsak dühös ábrázattal Lucas.
- Most mi bajod van? – állt meg, ágya előtt Alice úgy, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre.
- Áh, semmi végülis rám törsz pedig te is nagyon jól tudod, hogy fel tudok kelni de nem! Te kis dobos zenekart hívsz csak azért, hogy engem idegelj! Na, most már kimennél? – nézett nagynénjére cinikus arccal Lucas, mire Alice fogta magát és kirohant a szobából becsapva maga mögött az ajtót.

- Na, ezt jól elcseszted Lucas. – motyogta magának és jobb öklét a homlokához nyomva próbált lenyugodni. Valamelyest sikerülve ez neki a szekrényéhez sétált. Lazán magára kapott egy sötétebb farmert, fekete hosszú ujjú inggel és tornacipővel majd bement a fürdőjébe, beállította bronzszínű borzas haját, felkapta, oldaltáskáját és kiviharzott a szobából. Lent családja fogadta, akik éppen indultak ki a szabadba, egyedül Emmett maradt benn megvárva, míg leér.

- Most mindenki ki van ám akadva rád. – mondta neki Emmett halvány mosollyal.
- Gondoltam, de most mit csináljak, ha egyszer Alice mindig olyan idegesítő?
- Semmit öcskös! Én veled vagyok. – kacsintott egy utolsót és kiment a lakásból Luc pedig utána iramodott. Kint már csak egy autó volt a garázsban, amit Lucas tudhatott magának. Beszálltak a bordó Mercedesbe és elszáguldottak, Esme pedig bement a házba miután már elnyelte az autót az erdő mélye.

Az út további része csendben telt Lucas csak a vezetésre koncentrált, Emmett pedig élvezte a sebességet. Amikor elérték az iskolát megpillantották mind a ketten Jacob fekete üstökét, amint Edwardék felé igyekszik. Lucas gyorsan beállt apja autója mellé, majd szinte kitáncoltak az járműből.

- Jacob! – szólt oda a régi barátjának Lucas.
- Á Luc! – fordult meg a szólított és kezet ráztak.
- Te mit keresel itt?
- Öhm… - vakarta meg a fejét Jake és segélykérően nézett Alice-re.
- Én hívtam fel tagnap Jacobot, hogy értesítsem a hírekről. – csilingelte.
- És mégis minek? – mordult fel Edward.
- Mi az, hogy minek? – nézett rá morcosan Jake. – Képzeld tudni, akarok mindenről, ami kapcsolatos lehet Nessie-vel szóval Edward én ide fogok járni iskolában nem csak látogatóba jöttem. – nézett rá kihívóan.

- A rezervátum béliek járhatnak a városi iskolákba? – lepődött meg Bella.
- Azaz idő már lejárt, hogy mi nem járhatunk városi iskolába. Ez már nem a Forks gimi Bells. – kócolta össze Bella haját.
- Héé Jacob… - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert megjelent az iskolaparkoló bejárójában az a Mercedes, ami Alice látomásában is szerepelt. Végig száguldott a parkoló vizes aszfaltján majd beállt egy – embernek – látszólag keskeny helyre mindezt, hajszálpontosan. Majd miután kinyílt az ezüst csoda ajtaja kiszállt egy hosszú vöröses hajú, fehérbőrű, egyszóval gyönyörű lány. Fekete magas sarkú cipőt, zöld nadrágot és fekete dzsekit viselt, haját pedig hátratűzte oldalt két csattal. Miután kivette a táskáját, és becsukta a kocsiajtót, elindult ahol az iskola bejáratát sejtette. Elhaladt egy nagy csapat nagymenőnek kinéző fiú előtt, akik fütyültek utána, de a lány ügyet sem vetett rájuk. A helyi tini lányok pedig összesúgtak a háta mögött, amikor meglátták, hogy feléjük közeledik. Cullenéket csak azután vette észre hogy felment egy hosszú lépcsőn a bejárathoz majd megállt egy hamuzó mellett s benyúlt táskájába. Amikor már ott égett az ujjai közt a cigaretta jobban szemügyre vette a felhozatalt, akik szinte mind vagy felé néztek vagy feléje mutogattak. Végül szeme megakadt az őt bámuló feltűnően tökéletes társaságon. Cullenék megkövülve álltak, amit Nessie nem tudott mire vélni. Végül csettintett szabad kezével és ezer gondolat furakodott a sajátjai mellé.

„Jézusom, nekem ez a csaj kell!” – egy azok közül a nagymenő fiúk közül, akik fütyültek.
„Be kell venni a bandába!” – egy rózsaszín tini lány naiv gondolatai.
„Ez ő!” – egy Cullenék közül.
Miután megunta és a cigijét is elszívta csettintett még egyet s elcsendesedtek a fejébe tömörülő zajok. Kitárta a bejárati ajtót és bebattyogott rajta, útját pedig a titkárság felé vette.

- Ne haragudj, nem tudod, hogy merre van a titkárság? – szólított meg egy fekete hajjal keretezett arcú fiút.
- Öhm… menj, végig itt ezen a folyosón majd fordulj jobbra és az utolsó ajtó. – makogta a srác.
- Köszi. – engedett meg egy finom mosolyt majd folytatta útját arra amerre a fiú irányította. Legszívesebben egy jó kiadósat kacagott volna szegény fiú arc kifejezésén. Elérve a titkári ajtót - amin a Mr. Frick név szerepelt - bekopogott. Egy „szabad” után benyitott és egy barna fa pulthoz sétált, hogy elkérje órarendjét.


Cullenék viszont még mindig ott álltak megkövülve. Alice ébredt fel először a kábulatból és Jasper nyakába ugrott.
- Ő az! – kacagta.
- Fel kell hívnunk Esmét és Carlisle-t. – mondta higgadt hangon Jazz és már nyúlt is a telefonért.

- Edward ez hihetetlen, hogy ennyi év után… - motyogta Bella mire Edward átkarolta és néma megértésben felfogták, hogy végre, de megvan a lányuk, akit már oly régóta keresnek.
- Beszélnem, kell vele! – szólt hirtelen Jacob.
- Állj! – vetette utána magát Rose.
- Először meg kell tudnunk hogy-hogy hívják és utána kell vele beszélnünk, kutya! – vicsorgott rá.
- Rose! – lépett melléje Emmett, odahajolt füléhez és belesuttogott néhány megnyugtató szót, ami ránézésre használt. Amikor a kedélyek lenyugodtak elmentek az első óra helyszínére. Mindenki a párjával ült be egy órára kivéve Jake-et, akinek angolja volt. Beérve a terembe megérezte azt az illatot, amit akkor, amikor megpillantotta Nessie-t. Körülnézett majd oda sétált a lány mellé és megszólalt.

- Hello! Leülhetek? – nézett rá melegen.
- Uh… szia! Persze, nyugodtan – mondta kissé meglepődve mivel eddig mindenki csak nézte, nem mert hozzá szólni.
- Köszönöm – ült le és Nessie-re nézett, mire a lény szégyellősen lehajtotta fejét és zavartan matatni kezdett a táskájában.
- Amúgy Jacob Black vagyok – nyújtotta felé jobbját, amit Ness elfogadva ismételten meglepődött, ugyanis a fiúnak tűz forró bőre volt, de mégis selymes, szinte égette, perzselte tenyerét, de az hogy érintkezett Jake-kel valahogy megnyugvással töltötte el.
- Az én nevem pedig Nessie Volturi – mosolygott rá, viszont amikor meglátta, hogy a fiúnak milyen rémült az arca lefagyott a mosoly az arcáról.
- Valami baj van? – puhatolózott.
- Volturi? – nyögte Jacob ki nagy nehezen.
- Igen.
- Akkor Olaszországból jöttél?
- Igen, valami olyasmi, de ez hosszú történet.
- Aha, értem - motyogta Jake. De közben nem vették észre, hogy megérkezett a tanár úr és az ő beszélgetésük miatt nem kezdte meg az órát.

- A két új tanuló zavarja az órát… - ment hozzájuk közelebb az idősödő férfi.
- Elnézést uram… - kezdte Jake.
- Jöjjön ki a táblához fiatalember!
- Majd én! – állt fel Ness és áthatóan nézett a tanár szemébe. Tudta, hogy ezzel csak és kizárólag sikert érhet el.

- Nos, rendben – mondta a férfi halkan majd eldöcögött a katedrához.
- Ness… - kapta el a csuklóját Jacob.
- Csss… - nézett rá csábosan majd vigyorogva a táblához lépkedett.
Csettintett egyet és ezer gondolat zúdult bele a fejébe, majd gondosan végig bogarázta őket, míg a tanár a naplót írta, kiválasztotta azét a lányét, aki már előre magában mondta az anyagot, csettintett még egyet és csak arra koncentrált. Ezután a felelés könnyedén ment úgy mondta mintha egy könyvből olvasná.
- Miss. Volturi… hmm, francia? – vonta fel a szemöldökét a tanári székben ülve.
- Nem, olasz – mondta neki kissé flegmán zsebre téve a kezét.
- Értem… szóval ez a felelet ötös. Talán vették már ezt az anyagot az előző iskolájában?
- Igen.
- Rendben, a helyére fáradhat. – mondta, mire Ness bólintott ismét csettintett és elcsendesült a feje majd leült a tátva maradt szájú Jake mellé.
- Ez meg mivolt? – suttogta oda neki.
- Mi lett volna? Feleltem. – mosolygott rá.
- Ne nézz madárnak.
- Másnak nézlek. – könyökölt fel az asztalra és fordult felé.
- Minek is? – erőltetett egy mosolyt, de belül remegett.
- Ismerem a farkas legendákat.
- És?
- És te farkas vagy. – mosolygott még mindig, felkapta a táskáját, felállt és pont akkor szólalt meg a csengő amikor Jake magához tért de Ness akkor már sehol se volt.

Közlés Tőlem, Nektek! :)

Amint látjátok elkészült az első fejezet, de szerintem nem nagyon tudjátok, hogy miről is van szó! Nos, ez a történet később Jacob/Nessie kapcsolatát foglalja majd össze, de az még messze van. Mi történt Nessie-vel? Miért nem tudott teljes gyerekkort élni a családjával? És hogy mi lesz a továbbiakban? Kiderül, ha elolvasod és írsz nekem pár sort vagy a chatbe vagy megjegyzés formájában! Előre is köszönöm! Remélem tetszeni fog és kellemes időtöltést!