5. fejezet, első része: Nessie and Lucas Lullaby

sziasztok (: :$ tudom, h megint késtem, de egyszer kib*szom a bloggert :@ már nagyon elegem van belőle, h kénye-kedve szerint felhúzza az agyam meg nem csinálja azt amit én szeretnék -.- nah nem dühöngök. ezért jött később a fejezet. sokkal később. Nos, mint a cím is mutatja meg lehet hallgatni a blogon az általam kiválasztott altatót remélem tetszeni fog (: jóó szórakozáást :D

(Jacob szemszöge)

Nem tudom mikor keveredett Nessie az ölembe, de nem is érdekelt. Csodás érzés volt a karomba tartani őt, hisz attól a perctől fogva szeretem, hogy megláttam. Az évek során mindig azt tartottam szem előtt, ha megtaláljuk elég csak egy mosolya, a boldogsága engem már az teljessé tesz. De az, hogy itt ül és engem csókol, az én érintéseim alatt nyög fel… megrészegít. Nem bírtam magammal, kezem – ami eddig a formás csípőjét simogatta -, lecsúszott kerek fenekére és erősen megmarkolva azt, közelebb húztam ágyékomhoz.

Ekkor mintha az ölemben elhelyezkedő szépséget áramütés érte volna, mert egy pillanat alatt már csak a levegőt markolásztam, nem tudtam hová tűnt. Felébredve a kábulatból, a volán felé fordítottam a fejem, és ott ült ő. Zihált, kapkodta a levegőt, akárcsak én. Majd rám emelte ködös, gyönyörű tekintetét, és elpirulva lehajtotta a fejét. Egyik ujjammal az álla alá nyúlva kényszerítettem, had láthassam, milyen érzelmeket tükröz arca.

- Valami rosszat tettem? – kérdeztem félve.
- Jaj, dehogy… de ezt nem lett volna szabad – motyogta.
- Élvezted… az csak jelent valamit, nem?
- Nem, nem jelent semmit, és most menjünk, mert sose érünk oda – nézett rám megkeményedett tekintettel, fagyosan. Nem értettem semmit sem. Mi lelhette? Jó, persze tudom, hogy ez gyorsan történt de…

Amint megérkeztünk, ő egyből szállt volna ki az autóból, de megállítottam.
- Nessie… én sajnálom, nem akartalak letámadni, én… - makogtam.
- Gondoltam – felelte keserű arccal, majd lenézett összekulcsolt kezünkre, mire én egyből elengedtem, ő pedig azon nyomban kipattant.

Mikor már a többiek is odaértek – mi érkeztünk meg elsőként -, Alice beterelt mindenkit, én maradtam az utolsónak, s befelé kullogtam letörten.
- Jake…? – suttogta Bella megállva az ajtóban.
- Menj csak be, semmi gond – próbáltam összehozni egy mosolyt, nem nagyon sikerült.
- Össze van zavarodva – nyújtotta felém a kezét, de én csak kikerülve azt bementem.

Mindenki elhelyezkedett, én pedig egyre csak őt figyeltem. Nem bírtam levenni róla a szemem, hisz oly gyönyörű a teljes valójában. Ahogy elpirult, amikor Esme megkínálta valamivel, és amikor csilingelve felkacagott Emmett viccein. Majd amikor megszólalt azon a lágy hangon, amivel akármikor le tudott volna venni a lábamról.

- A szüleim… - motyogta – Nehéz olyasmiről beszélnem, amit nem is ismerek. Mert tudom, hogy nektek ez furcsa, hogy úgy beszélek az anyámról, mint egy könnyűvérű nőcskéről, de nem tudok róla semmit. Az apám biztos vámpír volt, anyám ember. Nagy önuralma lehetett az illetőnek, a nőnek pedig kitartása, amiért kihordott engem, akit utána eldobott magától. Arra emlékszem, hogy egy ideig vele éltem. Tudom. Akkor miért taszított el magától? Ki tudja? Senki. – mondta elmerengve, majd folytatta – Több információm nincs róluk, illetve róla. Á de van egy dallam. Ez amúgy vicces – nevetett fel zavartan -, egy zongoraszóra emlékszem, méghozzá elég tisztán és tudom, hogy ő hallgatta, amikor a közelébe voltam, vagy éppenséggel nekem játszotta. Bár az utóbbit nem hiszem. Gyűlölni nem tudom, mert nem ítélek el egy olyat, akit nem is ismerek. De ők a tulajdon egyetlen rokonaim voltak, és ha él is valamelyikőjük, az biztos nem az anyám. Ne kérdezzétek, ezt valahogy érzem, hogy ő már nincs ezen a földön.

- És ezért haragszol rájuk? – kérdezte halkan Edward.
- Azért nagyon, hogy nem öltek meg. Nem vagyok én erre a földre való.
- Már hogyne lennél? Hiszen annyian szeretnek – szólalt meg Bella fájdalmasan. Érthető.
- Nah, igen azaz egy valaki éppen Olaszországban írtja a népet – nevetett keserűen.
- Hiányzik neked egy Volturis… érdekes – dörmögte Emmett, aki még mindig nem tudott napirendre térni a felett, hogy Nessie a Volturi tagja volt.
- Csak Dem van nekem, senki más.
- És mi? – szólaltam meg először, és vádlón a szemébe néztem.
- Nem is ismertek.
- Engedd, hogy megismerjünk.
- Éppen azt teszem, és egyáltalán nem akarom, hogy szeressetek – nézett továbbra is dacosan szemeimbe.
- Hogy mi? – nyögtem ki pár oktávval magasabb hangon.
- Jól hallottad, hallottátok. Az életem vak vágányokon halad, készül az útvesztőbe… értelmetlen egy olyan személynek szeretetet nyújtani, aki hamarosan eltávozik egy könnyebb helyre – fejezte be és szavait csend követte. Valószínűleg a szavainak a súlyán gondolkodott mindnyájuk. Én biztosan. Miken kellett eddig átszenvednie, ha így áll hozzá az egész életéhez? A válasz egyszerű: borzalmas dolgokat. Csak mondaná meg ki tette ilyen pesszimistává, menten megkeresném, és apró cafatokra szaggatnám.

- Megmutatod azt a zongoraszót? – köszörülte meg a torkát Edward, s felállt.
- Áh, nem vagyok valami profi – tördelte a kezeit lehajtott fejjel.
- Nem baj, én zongorázom már eléggé régóta, szóval, ha gondolod, tanítanálak – mosolygott rá kedvesen, aha, egy csel hogy többet jöjjön el ide, vigyorogtam magamba.
- Az jó lenne – egyezett bele, majd Edwarddal odaültek a fekete lakkal lefestett piros párnahuzattal ellátott padra a szintén éjben fekete hangszer elé. Edward felnyitotta a fedelét Nessie pedig zavartan, de gyönyörűen játszani kezdett.

Mindegyikőnk felismerte. Nessie and Lucas Lullaby. Edward írta nekik miután megszülettek. Istenem milyen rég is volt Nessie pedig emlékszik rá, van egy emléke velünk kapcsolatba! Egy emlék, ami hozzánk köti. Emlékszem mindig erre aludtak el Lucasszal. Én fogtam a kezecskéjét Edward pedig Bellával ült a hintaszékben, és dúdolták az ikreknek írt dalt.

- Ennyire borzasztó? – hallottam meg csodás hangját, mivel eddig fel sem tűnt, hogy csend van.

- Tökéletes – búgta Edward meleg tekintetét Nessie-n tartva, bizonyára lenyűgözte lírai lelkét, hogy egyetlen rég megkerült lánya emlékszik az általa írt altatóra.

- Valóban, a baj csak az, nem tudom nekem szánta-e, mert biztos vagyok benne, hogy anyám hallgatta. – mosolyodott el egy pillanatra, majd felszegte a fejét -, Nos, akkor van, ami érdekel még titeket?

- Hát persze! Van valami különleges képességed? – kérdezte izgatottan Jasper, mire Nessie felnevetett.
- Ha elárulom, remélem, tisztába vagytok vele, hogy nektek is mesélni kell magatokról?
- Állunk elébe – válaszoltam, majd várakozva vártam, mi is a különleges tulajdonság.

- Igazából érdekes, és nehéz is volt meg tanulni, kezelni, sok bajom volt belőle, legyen ennyi elég. Két testrészem, inkább végtagom összeérintésével tudom használatba hozni. Aro-val a csettintést választottunk, az egyben észre vehetetlen, és könnyen használható. Sokszor mondta, hogy ha előbb születek meg, mára lehetnék a Volturi feje, még csak az kéne – nevetett fel, belegondolva a helyzetbe -, mivel akármelyik vámpír erejét tudom használni, ha akarom. Ez mind az agyam játéka, ha én azt akarom, hogy a jövőbe lássak elég egy csettintés és voálá – és valóban, összeérintette a mutató és hüvelyk ujját, tekintete elhomályosult pont, mint a kis Alice-é szokott, majd elvigyorodott.

- Mit láttál? – szaladt hozzá izgatottan Alice.
- Emmett és Jasper, mielőtt elmegyek, összeverekszenek, Jasper fog nyerni – vigyorgott továbbra is.
- Mi? – bődült fel Emmett.
- Én ezt láttam – emelte fel védekezőleg a kezeit széles mosollyal, huncut fénnyel a szemében.
- Ez… - kezdte volna Emmett, de Alice félre lökte.

- Mesélj még a képességedről – mondta Nessie-nek izgatottan.
- Ez az egyik képességem, van egy másik, ami teljesen átlagos, mármint köztünk vámpírok közt szólva.
- Mi az?
- A gondolataimat meg tudom mutatni akárkinek, úgy ha a tenyeremet az illető arcára simítom – emelte fel egyik törékenynek tűnő kacsóját, és ahogy én is a többiek szemébe is láttam felfedezni azt a csillogást, ami valószínűleg az én tekintetembe is ült. Nessie nem egyszer mutatta meg így nekünk, mit szeretne, már amikor megszületett, akkor használta ezt a képességét. Ezek szerint a másik később alakult ki nála.

- Mondjuk, azt nem tudom, hogy érzelmileg kialakult képességeket is használhatnék, meg tanulhatnám használni, lehet. Az is egy lehetőség, hogy fájdalommal járna megtanulnom. Nem tudom pontosan – vakarta meg eltűnődve a feje búbját, s hirtelen izgatott fény költözött szem bogarába – Meséljetek most ti! – huppant le az egyik fotel kényelmes puhaságába, lelkesedve dörzsölgette össze apró tenyereit és várakozóan nézett felénk.

- Mi érdekel Nessie? – lépett oda Carlisle.
- Minden.

Halkan megsúgom... esedezek a véleményekért :D am a következő is Jake szemszög lesz, de ígérem hamarosan jön Nessie is :)

Lily: köszii (: igen lesz ezt ígérhetem :D hamarosan *__* :D keddre tervezem a következőt ;D pusziim
Pusszy: köszii^^ és én azért vagyok h teccen az amit írok :) már terveztem h belerakom :D sietek :)
Anita17: köszönöm :) jólesik amikor ilyeneket írtok nekem köszi (: nekemis! de muszáj még 2 részt Jake szemszögéből írnom, csak úgy jön ki az amit akartam :) de után jön Nessie pontosan a 6. fejezet, második részébe :D pusziim
Aranka: kööszii (: ohh, ennek nagyon örülök, ugyanis féltem tőle :D háááborúú! neeem majd kiderül ;D én már tudom :D ez kedves (: igyekszem hnap. hozni. tudood megígértem a 2-3 naponta frisselést (: pusziim
Bethliz: köszönöm (: igen, próbálkozok 1000-millió érzelmet belesűríteni, mivel mint a címe is mutatja ez egy érzelmes regénynek ígérkezik (: vagy már azis. igen, nagyon kifog, és (mlg nemtom pontosan) de már nincs messze az a rész amikor Nessie-nek kapcsol az agya és hopp... nah :D köszii h írtál. pusziii
kinguci: köszi (: öhmm, igazából úgy terveztem, h csak Jake és Nessie szemszögéből fogom írni, de akk. majd belesűrítem Bellát és Edward-ot egy-egy rész erejéig.
Mucika: szia! köszönööm (: győzök Nektek hálálkodni xD deh nagyon jólesik (: igyekszem igen felpörgetni az eseményeket, báár sztem a következő nagyon lapos fejezet lesz :S pusziim
Piri: sziia (: kööszi^^ igen, próbálom magabiztosabbra formálni, ne legyen oan tesze-tosza (: amikor megálmodtam a történetet bele akartam rakni, egy altatót amit Edward nekik írt (: örülök h elnyerte a tetszéseteket (: hamarosan ígérem kiderül! jajj, ez aranyos 8-) köszönöm (L)
any4444: szia (: nagyon örülök neki és köszönöm (: oh, remélem érdekes lesz számodra h miis lesz benne deh Nessie eléggé kilesz majd ;D kösz^^ fenn van :D (könnyen beszélek :P)
fruit(csiling+gyümi): köszii a biztatást, jól esik :D igyekszem (: egyedi... jajj köszönöm, ez a kijelentés, hihetetlenül jól esik ugyanis arra törekszem h ne legyen sablonos de legyen egyedi (: örülök! xD köszii (: sziia (:

4. fejezet, második része: Vágy (befejező)

Haliihóó :$ sajnálom, hogy késtem de tényleg nem vagyok a toppon, a suliba is gondok vannak meg a szerelmi életembe is xD ez utóbbi sztem nevetséges nyah, m1 :D nem magyarázkodok hiszen nem ez a lényeg! ebben a részben, mint a címből is kiderült a vágyak kerülnek előtérbe... de, hogyan is azt csak akk. tudod meg ha elolvasod majd utána meglepsz engem pár szóval vagy a chatbe vagy megjegyzés formájában! kérlek szépen titeket, h írjatok nekem pár szót! pls. *O* nyah, jó szórakozáááást ;D

(Jacob szemszöge)

- Vannak új fejlemények – kezdte fojtott hangon – Valószínűleg azé a vámpíré aki elrabolta a csajt…
- Van neve! – csattantam fel.
- Most nem ez a legfontosabb! Mivel ma átmegy Cullenékhez mi kinn leszünk farkas alakba, az erdőbe és figyeljük, hogy mit mond, hátha valami épkézláb dolog elhagyja a száját. Miután elment megbeszéljük, hogy mit is találtunk. Így megfelel? – vonta fel gúnyosan a szemöldökét.

- Ne nézz már így! Meg! – löktem félre majd meg is éreztem a csípős illatot a levegőbe, ami ha minimális századba volt az éltető oxigénbe mégis én intenzíven éreztem, mi lenne velem, ha meg is érinthetném...? Felmordultam magamban. Mit képzelek? Soha nem lesz az enyém… soha! Kúszott a keserű gondolat fejembe.

Épp elindultam felé, amikor az a félnótás Lewis settenkedett mögé eltakarta a szemét és a fülébe suttogott valamit. Hogy meri az a vakarcs senki megérinteni? Minden figyelmemet feléjük irányítottam, ha egy atomrobbanás történik mellettem szerintem azt se hallottam volna meg. Nessie eközben lefejtette Lewis kezét magáról, s zavartan hátrébb araszolt a fiútól. Ez a megmozdulás felmelegítette magányos lelkemet és mosolyra húzódott ajkam. Majd meghallottam: „az istenit Jacob! Ilyenkor miért nem tudsz ide jönni?” motyogta hátra pillantva felém. A kölyök biztos nem hallotta, hiszen nekem szánta tudta, hogy meghallom. Én pedig szinte repülve iramodtam felé.

- Nessie akkor megyünk együtt haza? – villantottam egy vigyort rá, mire ő kacéran mellém lépett és megfogta a kezem.
- Ti jártok? – bökött az összekapcsolt kezünkre Lewis elfintorodva.
- Nem, szerinted hagynám, hogy te taperold amikor az én barátnőm? – kérdeztem flegmán majd válaszát már nem várva meg, megfordulva magam után húztam Nessie-t.

- Hülye – lökött bal kezével oldalba vigyorogva, de nem eleresztve el jobbomat.
- Most mért? – rötyögtem Lewis idióta képén.
- Szerintem leverte a víz elég rendesen, ami nem is nagyon baj legalább nem nyomul.
- Nocsak, nem az eseted? – dünnyögtem.
- Te is tudod, hogy egyáltalán nem. Láttam, ám kidülledt szemekkel figyeltél minket – támaszkodott autójának magához húzva engem is.

- Idegesített, hogy ott állt veled, a tipi-tapiról ne is beszéljünk – morogtam arcához hajolva egészen közel.
- Egyszóval, féltékeny voltál.
- Igen, az voltam, bevallom, ő megérinthetett – motyogtam a fülébe, mire megborzongott.
- Neked megengedem, neki nem – pirult el felpillantva szemembe, és én tudtam. Elvesztem, ha most valaki nem állít le, én itt helyben megcsókolom.
- Ez megtisztelő – motyogtam ajkainak, ő pedig megadóan lecsukta szemeit, épp beléptem volna az Éden kertbe, azzal hogy ajkamon érezhetem az övét, amikor egy torokköszörülésre lettem figyelmes és ez kijózanított. Elhajoltam Nessie-től, ő kinyitotta gyönyörű szemeit és körbe nézett, mint aki most kelt fel egy megrészegítő álom után. Majd lehajtotta fejét, így nem láttam arcát, mivel hajzuhataga előre hullott.

- Igen? – fordultam megzavarónk felé, aki történetesen Edward volt. Nyelnem kellett párat, mert éreztem, hogy hangom rekedt. Legszívesebben úsztam volna egyet az elfojtott vágytól, vérem őrült iramban lüktetett ereimbe, a fülembe éreztem, szívem nem épp lassú iramba vágtatott.

De Edward nem szólt semmit. Úgy állt ott, mint aki a nyelvére harapott, pedig tudom, legszívesebben rám üvöltene, de nem teheti, hiszen Nessie fellenne háborodva – számára jogosan –, hiszen ki Edward hogy kioktassa? Az apja, de ő ezt még csak nem is sejti. Megunva Edward vacakolását Bellára néztem, aki erre odalépett férje mellé.

- Szerintem, menjünk is – indítványozott mindenkit, Edwardot pedig nehezen, de arrébb taszajtotta az autó felé.
- Mehetek veled? – suttogtam Nessie-nek, aki még mindig lehajtott fejjel állt, és babrált ujjaimmal.
- Hogyne – nézett fel kipirultan. Elléptem tőle, ő pedig zavartan elengedte a kezem. Kinyitottam neki a vezető felőli ajtót, beült, megkerültem elölről a kocsiját, behuppantam mellé, Ness pedig gázt adott.

Míg a városon mentünk keresztül, csöndesen ültünk, s nem mertünk egymásra nézni. Mint a tinik, gondoltam, és ezen nevetnem kellett. Hányszor álmodoztam erről, hogy egy kocsiban ülve pirulva hajtunk a Cullen ház felé. Mégpedig azért vagyunk elpirulva, mert Edward valami olyan dolgon kapott rajta minket, amit ő nem tart helyén valónak.

- Zavarban vagy – törtem meg a csendet.
- Uhm… igen – nézett rám, és ismét elpirult.
- Szép vagy, amikor elpirulsz – adtam hangot gondolataimnak, Nessie pedig rátaposott a fékre és farolva megállt az erdő széli porban – Valami rosszat mondtam?
- Nem, és éppen ez aggaszt!
- Az aggaszt, hogy őszintén megdicsérlek?
- Nem, az aggaszt, hogy engem még soha senki nem dicsért meg! Annyira furák vagytok, és annyira nehéz ez nekem. Tudom, érzem, megbízhatok mindnyájótokba, de ha ma beavatnálak titeket minden sötét foltba az életemből, akkor feldobnám az elveimet, amit minden esetbe betartok. Amikor kérdezni fogtok. Meg kell értened, nem mondhatok el mindent. És ezt sajnálom. Jacob, te olyan csodálattal nézel rám, hogy egyszerűen nem tudok neked ellen állni, de érts meg, nem szabad az én kezembe adnod magad! Velem csak rossz dolgok történtek, szerintem, én vagy maga Isten átka, és ha téged egy ilyen jólelkű, tiszta lényt megtörök, akkor abba belehalok. Semmi képpen nem akarlak bántani. Soha. – fejezte be én pedig nem bírtam magammal áthajoltam a kézifék felett megtámaszkodtam a combjai mellett jobb kezemmel, míg a ballal a nyakát cirógattam, s beszélni kezdtem.
- Tudom, hogy még nem bízol meg bennünk 100%-osan, de tudom Nessie, hogy fogsz. Muszáj, mert neked is, és nekünk is jobb lesz. És tudom, egy jobb élet vár rád akkor, mert mi már most bízunk benned. Ha ma nem is avatsz be minket minden titkodba, tudnod kell, hogy engem, minket nem érdekel, mik történtek veled – suttogtam az utolsó pár szót.
- A te szádból olyan hihetően jönnek ezek a szavak, mintha mind igaz lenne – suttogta csillogó szemeivel.
- Igaz.
- Jake?
- Hmm – hunytam le szemeimet, s fejemet bal válla hajlatába hajtottam.
- Legszívesebben megcsókolnálak, de tudom, az hiba volna – motyogta remegő hangon, mire én felkaptam fejem – Össze-vissza beszélek, igaz?
- Dehogy! – fogtam két vasmarkom közé törékeny arcát.
- Nem szabad – motyogta.
- Nem baj – suttogtam, és már ajkam az övén is volt.

Tudtam, hogy nem szabad, de az élmény mindent elsöprő volt. Nem volt hideg az ajka, puha volt, kellemes, vágykeltő. Kis kezei önálló életre kelve átkarolták nyakam, beletúrt a tarkómnál lévő hajba, én pedig felnyögtem. Nyelvemmel körbe rajzoltam a puha halmokat, Ness pedig sóhajtva engedett utat nekem. Amint rátaláltam nyelvemmel az övére lassú, de szenvedélyes táncba kezdtünk. Ez a csók volt az éltető lehelet lelkemnek, ha ezt most nem harcolom ki magamnak, szívem felmondja a szolgálatot. Zihálva váltam el tőle, s homlokomat az övének támasztottam. Úgy látszik ő még bírta volna, mert apró puszikat nyomott számra.

- Nessie… - nyögtem.

Szal tudooom ez gonosz volt.. de már megvannak a tervek a következőkre és ez nálam nagy szó! (: a következő is Jacob szemszögéből lesz (: hamarosan jön aztáán Nessie és a kusza érzései (: Komikaaaat!!pls *.*

Anita17: :D nagyon szépen köszönöm! és igeeen megint te voltál az első :D igazából tegnap éjjel jött az ihlet h mi lenne ha... és ienre sikerült, h meg történik az első csók :D de azért nem lesz minden ien meghitt ;D nah meg persze jól sejted jön Edward is... xD pusziim és kösziiii (:
Lily: kösziii^^ a folytatás, mint fent is írtam valszeg ma lesz (: igyekszem (: hááát igen próbálom azért 2 részesekre csinálni őket, h hosszabbnak hasson (: pusziiimm és köszii ^^
Aranka: oohhh ha már most lennél ilyen téren Nessie helyében milesz később?? :D:P köszönöööm szépen (: igyekszem ma hozni és sztem meg is lesz (: rem. az is ennyire tetszik majd (: nevettél?? : o ohh, akk. mégse lett oan béna az a rész benne x D tökéletesnek érzed?? ez megtisztelő!! :) köszönöm^^ puszimm
Pusszy: igen megtörtént az első csók és rem. nem érzitek sablonosnak próbáltam egyedire csinálni (: nyaaah, majd kiderül miis lesz a következőkben ;D keveri-kavarni fogom a szálakat :D örülök h tetszett (: pusziim és köszii h írtál meg a kedves szavakat ^^
Piri: köszönöööm (: nagyon jól esik ha vki ír, főleg ha ien szépeket (: köszönöm :$ de... nem is tudom szerintem nemigaz de ha Ti így gondoljátok akk. az nekem nagyon szívmelengető (': megörvendeztetni... ohh (: igyekszem :D else hiszem h szinte mindenki Edwardra kíváncsi azt hittem h nem fog tecceni... tévedtem (: kösziii^^
Bethliz: köszönöööm (: sietek és rem. tecceni fog a folytatás (:

4. fejezet, első része: Érzelmes szív

Hejhóóó x) Itt a 8. fejezet kicsikét csúsztam, de nálam ez még istenes sztem :D Jake szemszög, ahogy azt ígértem, melankolikus, szomorkás, de azért remélem, tetszik :) Ha úgy vesszük, elég sok mindent megtudhattok ebből a fejiből, szal figyeljetek egyes részekre :) sajnálom, de ez a rész is naaagyooon rövidre sikerült... nekem úgy látszik, nem megy több *pirul*
Jah, és volt az a fogadás... én nyertem meg -.-" nem hiszem, h jobb lennék, mint Sister sőőt én senkinél nem vagyok jobb, de azért köszönöm :) Nah, nem jártatom a szám, Jó szórakozást a fejezethez, és tudjátok... a vélemények mindig érdekelnek :D

(Nessie szemszöge)

Nagy levegőt vettem és a fejemet hátra döntöttem a parafa fogasnak, amin a ruháim lógtak a tesi öltözőben. Elmélkedtem. Sosem volt szokásom, ezzel csak fájdítottam az így is megcsonkított lelkemet, sírni, pedig nem akartam. Az idejét nem tudom, hogy mikor sírtam utoljára, de úgy igazán. Pedig régen, amikor kislány voltam, mennyit eresztettem ki a könnyeimet akár önkéntlenül is. Hányszor zokogtam addig, amíg elgyengülve elaludtam, várva az éltető halált, de nem haltam meg. Itt vagyok. Nem volt gyerekszobám, babáim, még egy fotó sem rólam, semmi. Nem volt gyerekkorom. Milyen szerencsés Lucas, Cullenék maga a földi csoda. Ahogy beszélnek egymáshoz, érződik, hogy ők egy igazi család…

ELÉG! Ordítottam magamra gondolatban, és nyitottam ki a szemeimet. Elég. Ezért nem szeretem, ha jár az agyam, és elmélkedek a múlton. Azon, ami már megtörtént, azon, amin már nem tudok változtatni. Felálltam megigazgattam magamon a csálé nadrágot és észrevettem, hogy bizony Rose Cullen figyel a szembe lévő padról fürkésző tekintettel.

(Jacob szemszöge)

Nessie. Nyolc éve láttam utoljára, de az a kis csecsemő, akibe bevésődtem, már sehol sincs. Ha ránézek: maga a határozottság, eltökéltség, bujaság… gyönyörű nővé cseperedett. Sose láttam nála szebbet, és nála gyengébbet. Akármilyen erősnek mutatja magát, olyan gyenge, sebezhető. Ha tehetném, egész nap tanulmányoznám, figyelném, a szememmel simogatnám, csak láthassam. Amikor a kicsi kobold lány bejelentette, hogy egy félvér lesz az új diák, megengedtem magamnak a reménykedést. Pedig mindig megtiltottam magamnak.

Nessie és Lucas hiper gyorsan cseperedtek tizenhét évessé, Luc-ot láttam felnőni, Nessiet nem. Haragudni fog ránk, tudom, és már előre fáj a szívem, a szívem, amit neki adtam, még ha ő erről nem is tud. Annyi kétség tátong bennem, és annyira üvölteni volna kedvem, hogy egy kicsit megkönnyebbüljek, de nem tehetem. A falkát is el kellett hanyagolnom Ness keresése miatt, de nem bánom. Mindent csak hogy őt megtaláljuk, és most megvan. Úgy érzem, nem szakadt le semmi féle súly a vállamról, pedig azt hittem. Talán akkor jön a megkönnyebbülés, ha biztosan tudom, megbocsájt, és elfogadja, hogy ő az életem.

Az életem, ami ebben a nyolc évben nem volt teljes, mert ő nem volt velem. Emlékszem, minden reggel elhatároztam, hogy elfelejtem, és többet nem gondolok rá, de a nap végén mindig rájöttem, ez lehetetlen, hiszen szeretem. Ábrándozásomból Jasper ébresztett fel, hideg kezét a vállamra rakva.

- Vegyes érzelmek dúlnak farkas testedben – szólalt meg diplomatikusan, mire vigyorra húzódtak ajkaim.
- Tudom – sóhajtottam.
- Érthető, hisz mind kétségek közt vergődünk, pedig egy városban tartózkodunk vele, de mégis annyira ködös ez az egész.
- Mármint mire célzol? – kapcsolódott bele Edward is.
- Ki rabolhatta el? Biztos vagyok benne, hogy ő maga tudja, mégsem akar beavatni minket.
- Még nem bízik bennünk eléggé – szólalt meg halkan Bella.
- Ezt meg honnan veszed? – vontam fel a szemöldököm.
- Te is látod, hogy milyen védtelen nem?
- Nem védtelen, meg tudja védeni magát csak… ez egy álca. Határozottnak mutatja magát, közbe pedig sebezhető és gyenge – jött az értelmes válasz Jasper szájából.
- Ha megbízna bennünk úgy ténylegesen, akkor lassan, de biztosan be kell avatnunk az igazságba – szökkent Jasper mellé Alice.
- A teljes igazságba – sóhajtotta Edward.
- A teljes igazságba? A teljes igazságba? Azt hiszitek, hogy majd hipp-hopp, megbocsájt?! Ti nem hallottátok hogy-hogy beszélt az édesanyjáról, azaz rólam! Milyen hangnemben! Undorodik a szüleitől, azt sem csodálnám, ha ott helyben, amint megtudta az igazságot széttép! És igaza lenne! Hagytam, hogy elvigye tőlem egy szörnyeteg! Elvigye tőlem a tulajdon gyermekemet! Milyen anya az ilyen?! Az egyiket megmenti, a másikat pedig a keselyűk elé veti! – fakadt ki Bella hisztérikus hangon, és tudom, ha képes lenne, könnyfakasztásra most megtenné.
- Bella, Bella nyugalom… nyugalom… - suttogott Edward nyugtató szavakat a fülébe ,majd elhúzta tőlünk, beütette a Volvo anyós ülésére, ő maga pedig eléje guggolt.

- Én képes vagyok sírásra, mégsem tehetem ezt most meg… oda lenne a becsületem – nyögtem ki, Jasper erre egyből a vállamra tette kezét, és máris éreztem a nyugtató hullámokat, ami elkámpicsorodott lelkemre telepszik. mint egy védő burok, a testem pedig ennek hatására megkönnyebbül.
- Köszönöm – suttogtam, ő pedig egy halvány mosollyal válaszolt.

Mint a falka vezetője kiadtam parancsba, hogy kutassanak szagok után Nessie háza körül. Én is mentem volna, de inkább kihagytam. Nagy volt a kísértés, felsettenkedhettem volna a szobájába és… ááá nem! Nem fantáziálhatok!

Én inkább azt az utat szaglásztam végig, amin eljött Olaszországból idáig. Solflex-Citybe, hozzám, a családjához. A másik szag egy vámpíré volt, azt pedig tudom, hogy ki. Demetri Volturi-é. Mennyi elrendezetlen szál, egyetlen óvatlan perc miatt. Esme még a mai napig ostorozza magát miatta, pedig erről mind tehetünk, mindegyikünknek feltűnhetett volna, hogy három nomád vámpír figyeli az ikrek minden pillanatát.

Emlékszem… a falkával voltam elfoglalva, azon az éjjelen nem lehettem Nessie-vel, még ha kislány volt is. Én a legjobb barátja akartam lenni, s mindig a kezét akartam fogni, hogy mindig, mindentől megvédhessem. Esme maradt otthon vigyázva Lucas-ra és Nessie-re, Carlisle-ék a közelben vadásztak. A baj megtörtént egy tized másodperc alatt. Esme egyedül volt, két kicsi síró gyerekkel, majd megjelent Edward, öt percre rá én is a falkával, s szemeimmel őt kerestem. Kerestem, de nem találtam. Emmett lépkedett ki a kiszakadt ajtón, lehajolt hozzám – mivel farkas alakban voltam -, és holtra vált hangon közölte életem legfájóbb és magatehetetlenebb hírét. Nessie-t elrabolták. Úgy ahogy voltam belevetettem magam az erdőbe és nem is tudom meddig elő nem merészkedtem. Egyedül Nessie megkeresése vett rá, hogy újra ember alakot öltsek. Nem találtuk meg. Ő maga sétált hozzánk, és én boldog vagyok, mert ezen túl soha nem tévesztem szem elől. Soha. Szükségem van rá, mint szomjazónak vízre. Ha nem is fogad el, mint párját, engem az sem érdekel, csak legyen velem, beszéljen hozzám, küldjön felém egy mosolyt, vagy bármit, ami hozzá tartozik. Beleívódott a sejtjeimbe, betegnek érzem magam, ha nincs mellettem.

- Jacob, komolyan mondom te rosszabb, vagy mint egy terhes nő! – rángatott vissza a valóságba Jasper bohókás hangja.
- Merthogy?
- Amikor lenyugtatlak, te újra és újra elrévedsz, és ennek hatására a nyugalom, ami rád szállt egyből elillan.
- Tudom, hogy eddig sosem volt gondod az érzéseimmel, de…
- Ne! Nem kell magyarázkodnod, megértem - nézett rám együtt érző szemekkel, és ismételten ellepett a kellemes nyugalom.
- Paul beszélni akar veled Jacob – nézett fel rám Alice.
- Ezt meg, hogy láttad? – lepődtem meg.
- Nem láttam – nevetett fel – Edward hallotta a gondolataiba – nézett az említett felé – De ott is jön, nézd csak – mutatott az iskola bejáratához ahol csakugyan Paul állt s lépteit felénk irányította.

A következő fejezet is Jacob szemszögéből lesz, s igyekszem vele ahogy csak tudok... nah, meg a fejezet hosszúságára is figyelek :)

Anita17: igen mindig Te vagy az első legalábbis eddig te voltál :) jujj, erre nem is gondoltam h nem érthetitek :O baszkii lehet h át kéne írnom! am úgy gondoltam h Edward ért haza legelőször mivel ő a leggyorsabb, de Bella meg hibáztatja magát, h nem tudta ő maga megmenteni mindkettőjüket. Esmét pedig - mivel 3man voltak - elintézték hamar és Jackson fogta az ikereket de Edwardnak csak Luc-ot sikerült megmentenie Nessie-t pedig magával vitte. rem. így már érthető :) sietek a kövivel :) és köszönöm a komit meg mindent :) pusz
Aranka: ááá örülök h teccik Jake szemszöge, kicsit féltem tőle h nagyon komolyra sikerült, de akk. ezek szerint nem, ha teccik :) igyekszem hozni a kövit minél hamarabb :)
Bethliz: igen, gondoltam nem húzom-halasztom tovább és apránként de mindent megfogtok tudni és nagyon remélem h nem pártoltok el tőlem ha megtudtátok az egész sztorit.. mert mint rájöttem egy vacak ötlet volt :$ sajnálom! puszii :)

Díj

1.Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Nagy köszönet Freeb-nek, Bethliz-nek, Hencii-ne, Ivi-nek és Lillának :) nagyon édesek vagytok, hogy rám gondoltatok :) mind az öt (jobban mondva 6 mert kaptam egyet Sistertől is - neked is nagyon köszönöm - a másik blogomra) szívmelengető számomra és ad egykis önbizalmat :) köszööönööm :)
http://freebfanfictions.blogspot.com/ - Freeb
http://bethlizfic.blogspot.com/- Bethliz
http://alkonyat-newmoon-eclipse.blogspot.com/ - Hencii
http://feketeangyalsaga.blogspot.com/ - Ivi
http://lilla-twilightfanfictions.blogspot.com/ - Lilla

Hét dolog magamról… ez nehéz :D
1. Lételemem a zene a könyveim és az írás.
2. Egy napot nem bírok ki a laptopom nélkül.
3. Szeretem kihasználni a lehetőségeimet, és élni kedvemre az életet.
4.Twilight, nikotin, manga, és Forma-1 függő vagyok. Ezekről nem tudok leszokni.
5.Imádok olvasni. Inkább nem eszek három napig csak a legyenek a közelembe a könyveim és olvashassak.
6.Az nem kifejezés mennyire oda, meg vissza vagyok Robert Pattinson-tól.
7.Magamnak való, de mégis társasági csaj vagyok, aki imád pörögni és imádja az olvasóit. :)

Hét blog akiknek tovább kell adnom a díjat:
Sister - http://twilightsagafic.blogspot.com/
Spirit Bliss - http://twilightfic.blogspot.com/
Iccsinee - http://www.iccsinee.blogspot.com/
Kristen - http://rob-andkristen.blogspot.com/
Lady - http://robstenfanfiction.blogspot.com/
Brianna - http://twilightneed.blogspot.com/
Freeb - http://freebfanfictions.blogspot.com/