1. fejezet, második része: Farkas (befejező)

Sziasztoook :) nem jövök a letargikus szöveggel h szar... oké? szóval sajnálom h késtem, és köszönet Sisternek h felrakta! a véleményeteket chatbe vagy megjegyzés formájába kérem :) Kellemes időtöltést itt nálam :D

Jacob a nap hátralévő részében, szinte üldözte Nessie-t de annak mindig sikerült meglógnia előle. Üldözésének oka puszta kíváncsiság volt, hisz érdekelte honnan is ismeri a Quileute legendákat a lány. „Honnan tudhat a farkasokról? Vajon sejti, hogy mi kicsodák is vagyunk neki…?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések jártak a fejében, de nem tudott választ adni rájuk.

A nap folyamán többször összefutott a Cullen család valamelyik tagjával, akiknek egytől-egyik az izgatottságtól csillogott a szeme. Délben, mint mindig az ebédlőbe mentek, ott megvették a szokásos szendvicset és leültek az asztalukhoz. Jacob azonnal nekilátott míg Emmett, Rose-hoz fordult.

- Nem lehetne, hogy én inkább salátát egyek? – kérdezte ártatlanul pislogva, mire a kérdezett csak lemondóan sóhajtott és tüntetően elfordult.
- Jacob! – szólt oda kifejezéstelen arccal Edward.
- Mond – nézett fel a szendvics maradékából Jake.
- Szóltál már a… haverjaidnak? – kérdezte, miközben az ölébe húzta Bellát.
- Igen, felhívtam telefonon Samet, azt mondta szól a többieknek és idejönnek, amikor kicsöngettek az utolsó óránkról is.
- Szuper. – morogta, száját elhúzva Edward.
- Edward, kérlek! – súgta esdeklőn férjének Bella, mire Edward válasz gyanánt a nyakába temette az arcát.
- Muszáj, ezt itt? – rötyögött közbe Lucas felvont szemöldökkel.

Azonban Jacob már nem figyelt rájuk. Úgy érezte, hogy a mennyben lebeg, ugyanis kinyílt az ebédlő ajtó és megjelent benne Nessie. Vöröses haján megcsillant a halvány napfény és úgy lebegett utána, mint valami függöny. Épp Jacob-ék asztala mellett haladt el - maga után hagyva csípős illatát – egy üres helyre tartva, amikor észrevette, hogy figyelik ezért rájuk fordította tekintetét. Rögtön feltűnt neki, hogy az a fiú is ott van, akiről egyből megsejtette, hogy farkas, és az a fiú most ábrándos arccal őt nézi. Arra is egyből rájött, hogy Cullenék nem emberek, hiszen akkor érezné a belőlük áradó kellemes meleget, Jacobnak pedig lehet vagy 45 fok a test hője szóval ő sem mindennapi.
Míg ezeken gondolkozott leült, előkotorta táskája aljáról egy reggel elcsomagolt müzli szeletet, és egy füzetet tollal majd firkálgatni kezdett Cullenék asztalát figyelve. Aztán mivel a puszta nézésükkel nem jutott előbbre bevetette eddig hasznosnak bizonyult képességét.
„Nem hiszem el hogy végre meg vagy Nessie!” – az a hosszú barna hajú lány.
„Beszélnem kell vele erről a farkasos ügyről!” – Jacob.
„Legalább nem hasonlít rám a hugi!” – az a bronzos hajú srác.
Ezek és még ehhez hasonló gondolatokra Nessie eltátotta a száját és nem értett semmit, ami érthető is, hiszen egy számára vad idegen miért gondolna olyasmit hogy:„Legalább nem hasonlít rám a hugi!”
- Nah jó…– motyogta maga elé majd fogta magát, összepakolt és elindult az utolsó órájára. A matek teremhez érve bement, leült az utolsó padba és várta, hogy kezdődjön az óra és mehessen haza.

- Hello, leülhetek? – hallott egy mély hangot, s rá fordította tekintetét az illetőre, aki egy magas szőkés hajú srác volt, kedves mosollyal arcán.
- Persze.
- Egyébként Lewis vagyok, te pedig…
- Nessie.
- Nessie? – vonta fel a szemöldökét.
- Igazából Renesmee de az túl hosszú, így valaki, amikor kicsi voltam elnevezet Nessie-nek – válaszolta mosolyogva az emlékre, hogy igazából nem is tudja ki is nevezte el Nessie-nek.

- Nem tudod? – ráncolta szemöldökét Lewis és dőlt hátra a székén.
- Tudod, én árva vagyok.
- Oh, értem és ne haragudj, hogy… - kezdett szabadkozni Lewis.
- Jaj, emiatt ne érezd rosszul magad, már mindegy. – mondta miközben zavartan megvakarta feje búbját.
- Értem… de nem pofátlanság, ha megkérdezem, hogy mi történt velük? Mármint a szüleiddel.
- Nem, nem az. – mosolygott majd vett egy nagy levegőt. – Szóval…- de a mondatot sajnos nem tudta befejezni, mert megjelent a matekszakos tanár, és amikor szólásra nyitotta a száját kinyílt az ajtó.

- Elnézést kérünk tanár úr de…
- Mr. és Miss. Cullen magukkal ilyen még sose fordult elő…! – tátotta el a száját Mr. Stewens.
- Elnézést, ígérjük, hogy többet nem fordul elő! – jött beljebb a terembe a csilingelő hang tulajdonosa egy szőke fiúval együtt.
- Nos, rendben… de most már foglaljanak helyet! – mondta majd a tábla felé fordulva egyenletek tömkelegét kezdte felírni rá.

A két késő diák pedig – akik feltűnően tökéletesnek látszottak – pont a Nessie-ék mögött lévő padba ültek le. A lány végig érezte magán a két személy pillantását, és amikor már nem bírt magával hátra fordult. Azok ketten őt nézték és közben halkan sutyorogtak, de olyan halkan hogy még Nessie sem hallotta, pedig neki igazán jó a hallása. Aztán amikor a kedves kobold arcú lány észrevette, hogy valaki őket nézi rápillantott és mosolyogva suttogta neki hogy: szia.
Nessie erre köpni, nyelni nem tudott csak visszasuttogott egy sziát, majd visszafordult előre.
Alice és Jasper viszont csak jót mosolygott rajta. Aztán amikor kicsöngettek Lewis mellett megjelent egy tipikus nagymenő csajnak kinéző egyén.

- Hellóka! – fröcsögte oda Nessienek a rágója rágása közben.
- Szia. – motyogta vissza majd kiment a teremből, de Lewis még utána szólt.
- Nessie! Majd a parkolóban várj meg! – kiáltotta, de mivel ő már az osztálytermen kívül volt nem ment vissza, csak gondolta megvárja majd ott ahol kérte.
Alice és Jasper is a parkolóba ment ahol már várták őket Sam-ék. Mind kíváncsiak voltak Nessie-re hiszen elég rég volt, amikor utoljára látták.
- Mindjárt itt lesz! – ugrándozott Alice.
- Hihetetlen hogy csak így előkerült. – mondta Sam.
- Igen, végre megvan. – mosolygott Bella, Edward kezét szorongatva.
- Jacob, beszélhetünk négyszemközt? – kérdezte Paul.

- Persze. – mondta majd félre vonultak, bár tudták a többiek így is hallani fognak mindent.
- Szóval azt akartam kérdezni, hogy…
- Kinyögöd? – vonta fel szemöldökét Jacob.
- Szóval, a lány közelébe férkőzöl majd?
- Igen, hiszen a lenyomatom, amikor megláttam szinte lebegtem Paul nem hagyom, hogy megint valami barom elvegye tőlem. – mondta határozottan.
- Értem.
- De ez most miért érdekel téged?
- Hát, mert ha te a közelébe leszel, akkor mi is beszélhetünk vele. – vigyorgott.
- Aha, de ha rá mersz hajtani… - de nem fejezte be csak vigyorogtak egymásra. Aztán a kettejük közt beállt csöndbe, meglátták, ahogy Nessie kilép a bejárati ajtón és feléjük tart. Értetlenül néztek egymásra a többiek is mivel nem értették, hogy miért is jön a lány feléjük.

- Öhm… hello! – köszönt Nessie amikor megállt előttük. – Nem tudom, miért sutyorogtok rólam, vagy miért néztek rám olyan furcsán… őszintén nem is érdekel, csak azért jöttem, hogy elmondjam: tudom, hogy mik vagytok. De ahogy nézem, van itt minden féle… - nézett végig rajtuk.
- Igen? – kérdezett vissza gúnyosan Paul.
- Igen, például te egy farkas, vagy de a haverodnak – itt Jacobra nézett – már mondtam. És felmerült benned a kérdés hogy honnan is tudom? Legyen annyi elég, hogy nem vagyok hülye. – fejezte be, majd megfordult és éppen indulni készült, amikor Paul utána szólt.

- Nekem nem elég annyi, válaszolj is rá! – fujtatott, mire Sam meg Jacob odaálltak mellé megfogni a karjait.
- Oh, farkas koma felhúzta magát? – nevetgélt gúnyosan Nessie, majd belekezdett. – Én sem vagyok hülye amint már mondtam, és mint rájöhettetek félvér vagyok, ahogy te is. – nézett most Lucasra. – Amikor leültem Jacob mellé rögtön tudtam, de engem nem irritál annyira a szagotok, mint a rendes vámpírokat. – mondta, de az utolsó szót csak suttogta.

- Nessie! – szólt Lewis a parkoló másik végéből.
- Megyek! – fordult újra el, de ekkor a ruhája alól kilibbent a nyaklánca felfedve így milyen medált visel.
- Volturi…? – nyögte Paul. – Te annak az undorító Volturinak a tagja vagy? – kérdezte, mire Nessie ismét visszafordult, közelebb ment hozzá és minden szót kiemelve beszélni kezdett.
- Igen, és nem undorító, vagy ha neked igen akkor először nézz magadba, ez az egyik. A másik nem ismered, őket se engem szóval légy oly kedves ne szólj bele az életembe. – mondta határozottan Nessie, és ökölbe kellett szorítania a kezét, mert ott tartott, hogy széttépi az előtte álló fiút.
- Embereket ölsz meg, úgyhogy nekem ne mond, meg hogy mibe is szólhatok bele. – morogta Paul, Nessie szemeibe nézve. Ekkor szakadt el a cérna Edwardnál is, akit eddig Jasper és Emmett fogott vissza most odalépett Paulnak a közvetlen közelébe.

- Most azonnal fejezd be! – szólt neki erőteljesen.
- Nem kell megvédened. – lépet egyet mosolyogva hátrébb Nessie. – Jah, és nem öltem sosem embert, de neked ehhez tényleg semmi közöd. Amúgy mivel nem tudsz, semmit sem rólam ne rágalmazz. Köszönöm. – biccentett feléjük, majd végleg megfordult és elindult Lewishoz a parkoló másik végébe.