3. fejezet, első része: Szülő

Hali :$ Tudom h nagyon sokat késtem a fejezettel és sajnálom! próbálok ezentúl PONTOS lenni :) 5 komit kérek szépen :)

(Nessie szemszöge)

A hazafelé utam rövidnek bizonyult mivel 160 km/h-val repesztettem az erdő közt is, és mivel elég közel laktam Cullenék házához, ezért a városba érve sem lassítottam. Befaroltam az autó bejáróra, kipattantam a járműmből és a ház felé indultam, hogy bent egyek valamit, megfürödjek és eltegyem magam holnapra.

Reggel a One Republic – Mercy című számára ébredem ugyanis ezen a számon csörög a mobilom. Igen, ám de én hülye olyan lendülettel ültem fel, hogy még a nyakam is beleroppant – ami csodának számít, szóval elég nagy lendület lehetett. Felkaptam a telefont és megláttam, hogy Dem neve villog a kijelzőjén… Uh, elfelejtettem visszahívni este! Megnyomtam a zöld gombot és meg is hallottam, Dem ingerült hangját.

- Renesmee Carlie Volturi! – üvöltötte Dem nekem pedig el kellett a fülemtől kissé tartanom a telefont, mert tényleg nagyon hangosra vette a figurát.
- Igen? – cincogtam.
- Hol a büdös fenébe voltál?!
- Huhh, ez hosszú sztori…
- Nekem meg jó sok időm van!
- Szóval megismerkedtem egy… - és elkezdtem mesélni, hogyan is ismerkedtem meg Cullenékkel.
- Mi?!
- Jaj, Dem könyörgöm, most mi van?
- Én tudom kik Cullenék és azt is tudom, hogy már egy jó ideje jóba vannak a farkasokkal állítólag tűzszünet van köztük, de csak akkor mehetnek a földjeikre, ha az Alfa engedélyt ad rá.
- Ohh, értem. Szóval nem ellenzed? – puhatolóztam.
- Nem, de vigyázz velünk, rendben?
- Rendben – sóhajtottam.
- És amúgy minden okés?
- Persze, elvagyok. Ma megyek Cullenékhez hogy meséljek magamról… Az vicces lesz – nevettem idegesen.
- Nem akarod elmondani az egész históriádat, gondolom, de nem is baj. Csak akkor szabad szerintem beavatnod őket, ha 100%osan megbízol bennük.
- Igen, és azért lesz nehéz, mert ha kérdezik, az állítólagos szüleimet, mit mondok? Jaj, semmi az egész hagyták, hogy elraboljanak, vagy mit mondjak? – tettem fel a költői kérdést gúnyosan.
- Nyugi csaj – nevetett Dem – Majd úgy válaszolsz, ahogy jól esik, és amúgy örülök, hogy van társaságod, Cullenék jó fejek, de először ismerd, meg őket aztán bízz bennük.
- Oké, apu – nevettem.
- Jaj, te!
- Mennem kell, tudod, én járok iskolába – húztam az agyát.
- Jó – sóhajtott lemondóan – Szia, este hívj fel!

- Hívlak – vigyorogtam majd kinyomtam a telefont a táskámba hajítottam és a szekrényhez battyogtam. Kikaptam egy fekete nadrágot, szürke egyszerű pólóval majd felkanyarintottam magamra bőrdzsekim, fekete torna csuka és irány a fürdő. Mivel nem tudtam nagyon mit kezdeni a hajammal ezért egy fekete hajpánttal hátra tűztem, visszafutottam a táskámért felkaptam a kocsi kulcsot és a suli felé vettem az utamat.

Amikor már az autóba melegedtem megnéztem, hogy mindent elraktam-e. Egy mindenes füzet… pénz… lakás kulcs… telefon… Ipod… hajgumi… valami hiányzik. Cigi! Igen, vennem kell! Remélem, a suliba adnak. Míg e gondolkodtam megérkeztem a parkolóba. Gyorsan beparkoltam, kipattantam majd körbe néztem és meg is láttam Alice-t amint nekem csápol a túl oldalról. Éppen elindultam feléjük, amikor elém ugrott Lewis, egy hatalmas vigyorral.

- Hellóka – kapta el az egyik tincsem és elkezdte tekergetni.
- Öhm… szia, Lewis – löktem arrébb a kezét és léptem hátrébb, miközben próbáltam az arckifejezésemmel a tudatára adni, hogy nem frankó nekem, amit csinál.
- Szóval… azt akartam kérdezni, hogy lenne-e kedved elmenni moziba szombaton?
- Még átgondolom – nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
- Szuper – morogta – Nah én megyek, akkor gondold át – mondta sóhajtva majd végigsimított az arcomon és tovább állt. Én meg – miután láttam, hogy már megfordult – undorodott fejjel elindultam Cullenék felé. Jacob amint észrevette – vagy halotta, nem tudom – hogy megyek felemelte a fejét és egy meleg mosollyal elém jött.

- Szia.
- Szia – motyogtam vissza.
- Mi újság? Felhívtad a Volturis haverod? – morogta a végét.
- Igen, aggódott értem.
- Inkább én aggódhatnék, hogy ilyenekkel barátkozol – morgott továbbra is, bennem meg kezdett felmenni a pumpa, ugyanis rühellem, ha meg akarnak védelmezni amikor erre egyedül is képes vagyok.
- Milyenekkel? Nem tudsz rólam semmit sem! Nem tudod milyen a múltam és honnan tudod… lehet, hogy sokkal rosszabb vagyok, mint egy Volturis – vágtam hozzá majd kikerülve odamentem Lucashoz.

- Figyelj tegnap láttam, hogy dohányzol és nekem pont elfogyott és nem volt időm venni és…
- Vegyél – nyújtotta felém a dobozt.
- De csak egy van benne – néztem fel rá, mire ő nagyot fújva belenyúlt a táskájába és kivett belőle egy bontatlan dobozt.
- Vegyél – mondta mire én kivettem és meggyújtottam.

- Amúgy, sziasztok – csaptam a homlokomra két szívás közben.
- Látom most felkészültél – mutatott a lábamra Bella.
- Igen – nevettem fel – Tudod, nagyon-nagyon béna vagyok, nem tudom kim volt ilyen… két ballábas dehogy nekem kijutott belőle bőven az biztos.
- Én egyáltalán nem vagyok béna, semmiben – vigyorgott Lucas – Pedig any… azaz Bella is béna volt még emberként – suttogta az utolsó szót, mire Edward kapott egy „hanemfogodbenagyongyorsanfiamseggberuglak” pillantást.
- Egyszóval szerencsétleneknek áll a világ… azaz nekem – motyogtam, és a szavaimat nagy csönd követte, amit Emmett szakított meg.

- Menjünk be emberek! Mindjárt csöngetnek és ugye egyikünk se akarja, hogy elkéssünk – vigyorgott majd elkapta Rose kezét és elindultak, mi meg utánuk. Én végig Lucas mellett mentem, nem akartam Jacob közelébe lenni, idegesített, hogy játssza a nagyfőnököt, pedig nem is ismerjük egymást.
- Mikor kezdhetem a kérdéseket? – hallottam meg Alice suttogását, amit Edwardnak intézett.
- Most – válaszoltam a kérdezett helyett, megfordulva hátrafelé menve.

- Nessie! – kiáltotta Jake én pedig éreztem, ahogyan neki megyek valakinek, és ha az a valaki nem fog meg, most egy óriási tócsában üldögélnék. Gyorsan megfordultam, hogy magyarázkodni kezdhessek, de csak Jake állt mögöttem én pedig morcos fejjel elmotyogtam egy „köszt” és tovább álltam.

Az első órám francia volt Edwarddal és Bellával, akik megkértek, hogy üljek be melléjük egy hármas padba. Nekem ehhez semmi kedvem nem volt, mert inkább ülök egyedül, mint hogy azt nézzem, ahogy nyalják-falják egymást. Viszont megleptek, mert beültetettek maguk közé és a kérdő pillantásomra Edward csak annyit mondott vigyorogva hogy „vannak kérdéseink és csak úgy tudunk mind ketten kérdezni, ha középre ülsz” én pedig csak hátradőltem és vártam azokat a kérdéseket, mert már nagyon túl akartam ezen esni.

- Hol vannak a szüleid? – tette fel az esti kérdést Bella roppant izgatottan.
- Nekem nincsenek szüleim – mondtam egy szuszra.
- Honnan tudod, hogy nincsenek? – könyökölt fel Edward.
- Ha lennének, most nem lennék itt. Anyámat felcsinálta egy vámpír anyám megszült, gondolom nagy nehézségek közepette majd, hipp-hopp, elhagytak… vagy valami ilyesmi. Nem tudom pontosan, világ életemben egyedül voltam.
- Te komolyan ezt hiszed? – szűrte ki a fogai között Edward mire Bella átnyúlt az asztal fölött és megfogta a kezét.
- Igen – válaszoltam – Miért mit higgyek? Egy szaros levelet nem hagytak, hogy te idióta nem kellesz nekünk… semmit. Esetleg örüljek, hogy ezen földön élhetek? Hát nem örülök – lett ingerült a hangom.

- Miss. Volturi, kérem, figyeljen! – hallottam Mrs. Fring hangját, mire előre fordultam majd észrevétlenül megírtam Bellának levélben hogy „majd órák után folytatom a válaszom”

A következő fejezetnek még ma nekiállok és az is Nessie szemszög lesz, szal sztem holnap fel is rakom, ha kész leszek vele! 5 komit szeretnék kérni chatbe, megjegyzés formájában, mindegy csak érdekel a véleményetek :)