5. fejezet, első része: Nessie and Lucas Lullaby

sziasztok (: :$ tudom, h megint késtem, de egyszer kib*szom a bloggert :@ már nagyon elegem van belőle, h kénye-kedve szerint felhúzza az agyam meg nem csinálja azt amit én szeretnék -.- nah nem dühöngök. ezért jött később a fejezet. sokkal később. Nos, mint a cím is mutatja meg lehet hallgatni a blogon az általam kiválasztott altatót remélem tetszeni fog (: jóó szórakozáást :D

(Jacob szemszöge)

Nem tudom mikor keveredett Nessie az ölembe, de nem is érdekelt. Csodás érzés volt a karomba tartani őt, hisz attól a perctől fogva szeretem, hogy megláttam. Az évek során mindig azt tartottam szem előtt, ha megtaláljuk elég csak egy mosolya, a boldogsága engem már az teljessé tesz. De az, hogy itt ül és engem csókol, az én érintéseim alatt nyög fel… megrészegít. Nem bírtam magammal, kezem – ami eddig a formás csípőjét simogatta -, lecsúszott kerek fenekére és erősen megmarkolva azt, közelebb húztam ágyékomhoz.

Ekkor mintha az ölemben elhelyezkedő szépséget áramütés érte volna, mert egy pillanat alatt már csak a levegőt markolásztam, nem tudtam hová tűnt. Felébredve a kábulatból, a volán felé fordítottam a fejem, és ott ült ő. Zihált, kapkodta a levegőt, akárcsak én. Majd rám emelte ködös, gyönyörű tekintetét, és elpirulva lehajtotta a fejét. Egyik ujjammal az álla alá nyúlva kényszerítettem, had láthassam, milyen érzelmeket tükröz arca.

- Valami rosszat tettem? – kérdeztem félve.
- Jaj, dehogy… de ezt nem lett volna szabad – motyogta.
- Élvezted… az csak jelent valamit, nem?
- Nem, nem jelent semmit, és most menjünk, mert sose érünk oda – nézett rám megkeményedett tekintettel, fagyosan. Nem értettem semmit sem. Mi lelhette? Jó, persze tudom, hogy ez gyorsan történt de…

Amint megérkeztünk, ő egyből szállt volna ki az autóból, de megállítottam.
- Nessie… én sajnálom, nem akartalak letámadni, én… - makogtam.
- Gondoltam – felelte keserű arccal, majd lenézett összekulcsolt kezünkre, mire én egyből elengedtem, ő pedig azon nyomban kipattant.

Mikor már a többiek is odaértek – mi érkeztünk meg elsőként -, Alice beterelt mindenkit, én maradtam az utolsónak, s befelé kullogtam letörten.
- Jake…? – suttogta Bella megállva az ajtóban.
- Menj csak be, semmi gond – próbáltam összehozni egy mosolyt, nem nagyon sikerült.
- Össze van zavarodva – nyújtotta felém a kezét, de én csak kikerülve azt bementem.

Mindenki elhelyezkedett, én pedig egyre csak őt figyeltem. Nem bírtam levenni róla a szemem, hisz oly gyönyörű a teljes valójában. Ahogy elpirult, amikor Esme megkínálta valamivel, és amikor csilingelve felkacagott Emmett viccein. Majd amikor megszólalt azon a lágy hangon, amivel akármikor le tudott volna venni a lábamról.

- A szüleim… - motyogta – Nehéz olyasmiről beszélnem, amit nem is ismerek. Mert tudom, hogy nektek ez furcsa, hogy úgy beszélek az anyámról, mint egy könnyűvérű nőcskéről, de nem tudok róla semmit. Az apám biztos vámpír volt, anyám ember. Nagy önuralma lehetett az illetőnek, a nőnek pedig kitartása, amiért kihordott engem, akit utána eldobott magától. Arra emlékszem, hogy egy ideig vele éltem. Tudom. Akkor miért taszított el magától? Ki tudja? Senki. – mondta elmerengve, majd folytatta – Több információm nincs róluk, illetve róla. Á de van egy dallam. Ez amúgy vicces – nevetett fel zavartan -, egy zongoraszóra emlékszem, méghozzá elég tisztán és tudom, hogy ő hallgatta, amikor a közelébe voltam, vagy éppenséggel nekem játszotta. Bár az utóbbit nem hiszem. Gyűlölni nem tudom, mert nem ítélek el egy olyat, akit nem is ismerek. De ők a tulajdon egyetlen rokonaim voltak, és ha él is valamelyikőjük, az biztos nem az anyám. Ne kérdezzétek, ezt valahogy érzem, hogy ő már nincs ezen a földön.

- És ezért haragszol rájuk? – kérdezte halkan Edward.
- Azért nagyon, hogy nem öltek meg. Nem vagyok én erre a földre való.
- Már hogyne lennél? Hiszen annyian szeretnek – szólalt meg Bella fájdalmasan. Érthető.
- Nah, igen azaz egy valaki éppen Olaszországban írtja a népet – nevetett keserűen.
- Hiányzik neked egy Volturis… érdekes – dörmögte Emmett, aki még mindig nem tudott napirendre térni a felett, hogy Nessie a Volturi tagja volt.
- Csak Dem van nekem, senki más.
- És mi? – szólaltam meg először, és vádlón a szemébe néztem.
- Nem is ismertek.
- Engedd, hogy megismerjünk.
- Éppen azt teszem, és egyáltalán nem akarom, hogy szeressetek – nézett továbbra is dacosan szemeimbe.
- Hogy mi? – nyögtem ki pár oktávval magasabb hangon.
- Jól hallottad, hallottátok. Az életem vak vágányokon halad, készül az útvesztőbe… értelmetlen egy olyan személynek szeretetet nyújtani, aki hamarosan eltávozik egy könnyebb helyre – fejezte be és szavait csend követte. Valószínűleg a szavainak a súlyán gondolkodott mindnyájuk. Én biztosan. Miken kellett eddig átszenvednie, ha így áll hozzá az egész életéhez? A válasz egyszerű: borzalmas dolgokat. Csak mondaná meg ki tette ilyen pesszimistává, menten megkeresném, és apró cafatokra szaggatnám.

- Megmutatod azt a zongoraszót? – köszörülte meg a torkát Edward, s felállt.
- Áh, nem vagyok valami profi – tördelte a kezeit lehajtott fejjel.
- Nem baj, én zongorázom már eléggé régóta, szóval, ha gondolod, tanítanálak – mosolygott rá kedvesen, aha, egy csel hogy többet jöjjön el ide, vigyorogtam magamba.
- Az jó lenne – egyezett bele, majd Edwarddal odaültek a fekete lakkal lefestett piros párnahuzattal ellátott padra a szintén éjben fekete hangszer elé. Edward felnyitotta a fedelét Nessie pedig zavartan, de gyönyörűen játszani kezdett.

Mindegyikőnk felismerte. Nessie and Lucas Lullaby. Edward írta nekik miután megszülettek. Istenem milyen rég is volt Nessie pedig emlékszik rá, van egy emléke velünk kapcsolatba! Egy emlék, ami hozzánk köti. Emlékszem mindig erre aludtak el Lucasszal. Én fogtam a kezecskéjét Edward pedig Bellával ült a hintaszékben, és dúdolták az ikreknek írt dalt.

- Ennyire borzasztó? – hallottam meg csodás hangját, mivel eddig fel sem tűnt, hogy csend van.

- Tökéletes – búgta Edward meleg tekintetét Nessie-n tartva, bizonyára lenyűgözte lírai lelkét, hogy egyetlen rég megkerült lánya emlékszik az általa írt altatóra.

- Valóban, a baj csak az, nem tudom nekem szánta-e, mert biztos vagyok benne, hogy anyám hallgatta. – mosolyodott el egy pillanatra, majd felszegte a fejét -, Nos, akkor van, ami érdekel még titeket?

- Hát persze! Van valami különleges képességed? – kérdezte izgatottan Jasper, mire Nessie felnevetett.
- Ha elárulom, remélem, tisztába vagytok vele, hogy nektek is mesélni kell magatokról?
- Állunk elébe – válaszoltam, majd várakozva vártam, mi is a különleges tulajdonság.

- Igazából érdekes, és nehéz is volt meg tanulni, kezelni, sok bajom volt belőle, legyen ennyi elég. Két testrészem, inkább végtagom összeérintésével tudom használatba hozni. Aro-val a csettintést választottunk, az egyben észre vehetetlen, és könnyen használható. Sokszor mondta, hogy ha előbb születek meg, mára lehetnék a Volturi feje, még csak az kéne – nevetett fel, belegondolva a helyzetbe -, mivel akármelyik vámpír erejét tudom használni, ha akarom. Ez mind az agyam játéka, ha én azt akarom, hogy a jövőbe lássak elég egy csettintés és voálá – és valóban, összeérintette a mutató és hüvelyk ujját, tekintete elhomályosult pont, mint a kis Alice-é szokott, majd elvigyorodott.

- Mit láttál? – szaladt hozzá izgatottan Alice.
- Emmett és Jasper, mielőtt elmegyek, összeverekszenek, Jasper fog nyerni – vigyorgott továbbra is.
- Mi? – bődült fel Emmett.
- Én ezt láttam – emelte fel védekezőleg a kezeit széles mosollyal, huncut fénnyel a szemében.
- Ez… - kezdte volna Emmett, de Alice félre lökte.

- Mesélj még a képességedről – mondta Nessie-nek izgatottan.
- Ez az egyik képességem, van egy másik, ami teljesen átlagos, mármint köztünk vámpírok közt szólva.
- Mi az?
- A gondolataimat meg tudom mutatni akárkinek, úgy ha a tenyeremet az illető arcára simítom – emelte fel egyik törékenynek tűnő kacsóját, és ahogy én is a többiek szemébe is láttam felfedezni azt a csillogást, ami valószínűleg az én tekintetembe is ült. Nessie nem egyszer mutatta meg így nekünk, mit szeretne, már amikor megszületett, akkor használta ezt a képességét. Ezek szerint a másik később alakult ki nála.

- Mondjuk, azt nem tudom, hogy érzelmileg kialakult képességeket is használhatnék, meg tanulhatnám használni, lehet. Az is egy lehetőség, hogy fájdalommal járna megtanulnom. Nem tudom pontosan – vakarta meg eltűnődve a feje búbját, s hirtelen izgatott fény költözött szem bogarába – Meséljetek most ti! – huppant le az egyik fotel kényelmes puhaságába, lelkesedve dörzsölgette össze apró tenyereit és várakozóan nézett felénk.

- Mi érdekel Nessie? – lépett oda Carlisle.
- Minden.

Halkan megsúgom... esedezek a véleményekért :D am a következő is Jake szemszög lesz, de ígérem hamarosan jön Nessie is :)

Lily: köszii (: igen lesz ezt ígérhetem :D hamarosan *__* :D keddre tervezem a következőt ;D pusziim
Pusszy: köszii^^ és én azért vagyok h teccen az amit írok :) már terveztem h belerakom :D sietek :)
Anita17: köszönöm :) jólesik amikor ilyeneket írtok nekem köszi (: nekemis! de muszáj még 2 részt Jake szemszögéből írnom, csak úgy jön ki az amit akartam :) de után jön Nessie pontosan a 6. fejezet, második részébe :D pusziim
Aranka: kööszii (: ohh, ennek nagyon örülök, ugyanis féltem tőle :D háááborúú! neeem majd kiderül ;D én már tudom :D ez kedves (: igyekszem hnap. hozni. tudood megígértem a 2-3 naponta frisselést (: pusziim
Bethliz: köszönöm (: igen, próbálkozok 1000-millió érzelmet belesűríteni, mivel mint a címe is mutatja ez egy érzelmes regénynek ígérkezik (: vagy már azis. igen, nagyon kifog, és (mlg nemtom pontosan) de már nincs messze az a rész amikor Nessie-nek kapcsol az agya és hopp... nah :D köszii h írtál. pusziii
kinguci: köszi (: öhmm, igazából úgy terveztem, h csak Jake és Nessie szemszögéből fogom írni, de akk. majd belesűrítem Bellát és Edward-ot egy-egy rész erejéig.
Mucika: szia! köszönööm (: győzök Nektek hálálkodni xD deh nagyon jólesik (: igyekszem igen felpörgetni az eseményeket, báár sztem a következő nagyon lapos fejezet lesz :S pusziim
Piri: sziia (: kööszi^^ igen, próbálom magabiztosabbra formálni, ne legyen oan tesze-tosza (: amikor megálmodtam a történetet bele akartam rakni, egy altatót amit Edward nekik írt (: örülök h elnyerte a tetszéseteket (: hamarosan ígérem kiderül! jajj, ez aranyos 8-) köszönöm (L)
any4444: szia (: nagyon örülök neki és köszönöm (: oh, remélem érdekes lesz számodra h miis lesz benne deh Nessie eléggé kilesz majd ;D kösz^^ fenn van :D (könnyen beszélek :P)
fruit(csiling+gyümi): köszii a biztatást, jól esik :D igyekszem (: egyedi... jajj köszönöm, ez a kijelentés, hihetetlenül jól esik ugyanis arra törekszem h ne legyen sablonos de legyen egyedi (: örülök! xD köszii (: sziia (: