4. fejezet, első része: Érzelmes szív

Hejhóóó x) Itt a 8. fejezet kicsikét csúsztam, de nálam ez még istenes sztem :D Jake szemszög, ahogy azt ígértem, melankolikus, szomorkás, de azért remélem, tetszik :) Ha úgy vesszük, elég sok mindent megtudhattok ebből a fejiből, szal figyeljetek egyes részekre :) sajnálom, de ez a rész is naaagyooon rövidre sikerült... nekem úgy látszik, nem megy több *pirul*
Jah, és volt az a fogadás... én nyertem meg -.-" nem hiszem, h jobb lennék, mint Sister sőőt én senkinél nem vagyok jobb, de azért köszönöm :) Nah, nem jártatom a szám, Jó szórakozást a fejezethez, és tudjátok... a vélemények mindig érdekelnek :D

(Nessie szemszöge)

Nagy levegőt vettem és a fejemet hátra döntöttem a parafa fogasnak, amin a ruháim lógtak a tesi öltözőben. Elmélkedtem. Sosem volt szokásom, ezzel csak fájdítottam az így is megcsonkított lelkemet, sírni, pedig nem akartam. Az idejét nem tudom, hogy mikor sírtam utoljára, de úgy igazán. Pedig régen, amikor kislány voltam, mennyit eresztettem ki a könnyeimet akár önkéntlenül is. Hányszor zokogtam addig, amíg elgyengülve elaludtam, várva az éltető halált, de nem haltam meg. Itt vagyok. Nem volt gyerekszobám, babáim, még egy fotó sem rólam, semmi. Nem volt gyerekkorom. Milyen szerencsés Lucas, Cullenék maga a földi csoda. Ahogy beszélnek egymáshoz, érződik, hogy ők egy igazi család…

ELÉG! Ordítottam magamra gondolatban, és nyitottam ki a szemeimet. Elég. Ezért nem szeretem, ha jár az agyam, és elmélkedek a múlton. Azon, ami már megtörtént, azon, amin már nem tudok változtatni. Felálltam megigazgattam magamon a csálé nadrágot és észrevettem, hogy bizony Rose Cullen figyel a szembe lévő padról fürkésző tekintettel.

(Jacob szemszöge)

Nessie. Nyolc éve láttam utoljára, de az a kis csecsemő, akibe bevésődtem, már sehol sincs. Ha ránézek: maga a határozottság, eltökéltség, bujaság… gyönyörű nővé cseperedett. Sose láttam nála szebbet, és nála gyengébbet. Akármilyen erősnek mutatja magát, olyan gyenge, sebezhető. Ha tehetném, egész nap tanulmányoznám, figyelném, a szememmel simogatnám, csak láthassam. Amikor a kicsi kobold lány bejelentette, hogy egy félvér lesz az új diák, megengedtem magamnak a reménykedést. Pedig mindig megtiltottam magamnak.

Nessie és Lucas hiper gyorsan cseperedtek tizenhét évessé, Luc-ot láttam felnőni, Nessiet nem. Haragudni fog ránk, tudom, és már előre fáj a szívem, a szívem, amit neki adtam, még ha ő erről nem is tud. Annyi kétség tátong bennem, és annyira üvölteni volna kedvem, hogy egy kicsit megkönnyebbüljek, de nem tehetem. A falkát is el kellett hanyagolnom Ness keresése miatt, de nem bánom. Mindent csak hogy őt megtaláljuk, és most megvan. Úgy érzem, nem szakadt le semmi féle súly a vállamról, pedig azt hittem. Talán akkor jön a megkönnyebbülés, ha biztosan tudom, megbocsájt, és elfogadja, hogy ő az életem.

Az életem, ami ebben a nyolc évben nem volt teljes, mert ő nem volt velem. Emlékszem, minden reggel elhatároztam, hogy elfelejtem, és többet nem gondolok rá, de a nap végén mindig rájöttem, ez lehetetlen, hiszen szeretem. Ábrándozásomból Jasper ébresztett fel, hideg kezét a vállamra rakva.

- Vegyes érzelmek dúlnak farkas testedben – szólalt meg diplomatikusan, mire vigyorra húzódtak ajkaim.
- Tudom – sóhajtottam.
- Érthető, hisz mind kétségek közt vergődünk, pedig egy városban tartózkodunk vele, de mégis annyira ködös ez az egész.
- Mármint mire célzol? – kapcsolódott bele Edward is.
- Ki rabolhatta el? Biztos vagyok benne, hogy ő maga tudja, mégsem akar beavatni minket.
- Még nem bízik bennünk eléggé – szólalt meg halkan Bella.
- Ezt meg honnan veszed? – vontam fel a szemöldököm.
- Te is látod, hogy milyen védtelen nem?
- Nem védtelen, meg tudja védeni magát csak… ez egy álca. Határozottnak mutatja magát, közbe pedig sebezhető és gyenge – jött az értelmes válasz Jasper szájából.
- Ha megbízna bennünk úgy ténylegesen, akkor lassan, de biztosan be kell avatnunk az igazságba – szökkent Jasper mellé Alice.
- A teljes igazságba – sóhajtotta Edward.
- A teljes igazságba? A teljes igazságba? Azt hiszitek, hogy majd hipp-hopp, megbocsájt?! Ti nem hallottátok hogy-hogy beszélt az édesanyjáról, azaz rólam! Milyen hangnemben! Undorodik a szüleitől, azt sem csodálnám, ha ott helyben, amint megtudta az igazságot széttép! És igaza lenne! Hagytam, hogy elvigye tőlem egy szörnyeteg! Elvigye tőlem a tulajdon gyermekemet! Milyen anya az ilyen?! Az egyiket megmenti, a másikat pedig a keselyűk elé veti! – fakadt ki Bella hisztérikus hangon, és tudom, ha képes lenne, könnyfakasztásra most megtenné.
- Bella, Bella nyugalom… nyugalom… - suttogott Edward nyugtató szavakat a fülébe ,majd elhúzta tőlünk, beütette a Volvo anyós ülésére, ő maga pedig eléje guggolt.

- Én képes vagyok sírásra, mégsem tehetem ezt most meg… oda lenne a becsületem – nyögtem ki, Jasper erre egyből a vállamra tette kezét, és máris éreztem a nyugtató hullámokat, ami elkámpicsorodott lelkemre telepszik. mint egy védő burok, a testem pedig ennek hatására megkönnyebbül.
- Köszönöm – suttogtam, ő pedig egy halvány mosollyal válaszolt.

Mint a falka vezetője kiadtam parancsba, hogy kutassanak szagok után Nessie háza körül. Én is mentem volna, de inkább kihagytam. Nagy volt a kísértés, felsettenkedhettem volna a szobájába és… ááá nem! Nem fantáziálhatok!

Én inkább azt az utat szaglásztam végig, amin eljött Olaszországból idáig. Solflex-Citybe, hozzám, a családjához. A másik szag egy vámpíré volt, azt pedig tudom, hogy ki. Demetri Volturi-é. Mennyi elrendezetlen szál, egyetlen óvatlan perc miatt. Esme még a mai napig ostorozza magát miatta, pedig erről mind tehetünk, mindegyikünknek feltűnhetett volna, hogy három nomád vámpír figyeli az ikrek minden pillanatát.

Emlékszem… a falkával voltam elfoglalva, azon az éjjelen nem lehettem Nessie-vel, még ha kislány volt is. Én a legjobb barátja akartam lenni, s mindig a kezét akartam fogni, hogy mindig, mindentől megvédhessem. Esme maradt otthon vigyázva Lucas-ra és Nessie-re, Carlisle-ék a közelben vadásztak. A baj megtörtént egy tized másodperc alatt. Esme egyedül volt, két kicsi síró gyerekkel, majd megjelent Edward, öt percre rá én is a falkával, s szemeimmel őt kerestem. Kerestem, de nem találtam. Emmett lépkedett ki a kiszakadt ajtón, lehajolt hozzám – mivel farkas alakban voltam -, és holtra vált hangon közölte életem legfájóbb és magatehetetlenebb hírét. Nessie-t elrabolták. Úgy ahogy voltam belevetettem magam az erdőbe és nem is tudom meddig elő nem merészkedtem. Egyedül Nessie megkeresése vett rá, hogy újra ember alakot öltsek. Nem találtuk meg. Ő maga sétált hozzánk, és én boldog vagyok, mert ezen túl soha nem tévesztem szem elől. Soha. Szükségem van rá, mint szomjazónak vízre. Ha nem is fogad el, mint párját, engem az sem érdekel, csak legyen velem, beszéljen hozzám, küldjön felém egy mosolyt, vagy bármit, ami hozzá tartozik. Beleívódott a sejtjeimbe, betegnek érzem magam, ha nincs mellettem.

- Jacob, komolyan mondom te rosszabb, vagy mint egy terhes nő! – rángatott vissza a valóságba Jasper bohókás hangja.
- Merthogy?
- Amikor lenyugtatlak, te újra és újra elrévedsz, és ennek hatására a nyugalom, ami rád szállt egyből elillan.
- Tudom, hogy eddig sosem volt gondod az érzéseimmel, de…
- Ne! Nem kell magyarázkodnod, megértem - nézett rám együtt érző szemekkel, és ismételten ellepett a kellemes nyugalom.
- Paul beszélni akar veled Jacob – nézett fel rám Alice.
- Ezt meg, hogy láttad? – lepődtem meg.
- Nem láttam – nevetett fel – Edward hallotta a gondolataiba – nézett az említett felé – De ott is jön, nézd csak – mutatott az iskola bejáratához ahol csakugyan Paul állt s lépteit felénk irányította.

A következő fejezet is Jacob szemszögéből lesz, s igyekszem vele ahogy csak tudok... nah, meg a fejezet hosszúságára is figyelek :)

Anita17: igen mindig Te vagy az első legalábbis eddig te voltál :) jujj, erre nem is gondoltam h nem érthetitek :O baszkii lehet h át kéne írnom! am úgy gondoltam h Edward ért haza legelőször mivel ő a leggyorsabb, de Bella meg hibáztatja magát, h nem tudta ő maga megmenteni mindkettőjüket. Esmét pedig - mivel 3man voltak - elintézték hamar és Jackson fogta az ikereket de Edwardnak csak Luc-ot sikerült megmentenie Nessie-t pedig magával vitte. rem. így már érthető :) sietek a kövivel :) és köszönöm a komit meg mindent :) pusz
Aranka: ááá örülök h teccik Jake szemszöge, kicsit féltem tőle h nagyon komolyra sikerült, de akk. ezek szerint nem, ha teccik :) igyekszem hozni a kövit minél hamarabb :)
Bethliz: igen, gondoltam nem húzom-halasztom tovább és apránként de mindent megfogtok tudni és nagyon remélem h nem pártoltok el tőlem ha megtudtátok az egész sztorit.. mert mint rájöttem egy vacak ötlet volt :$ sajnálom! puszii :)