5. fejezet, második része: Bizalom (befejező)

Haliihóó! bocsáánat a késés miatt, de családi gondok akadtak, elég súlyosak, és hirtelen ért, szóval nem tudtam ide koncentrálni sajnálom! DE hoztam a meglepit, remélem örültök neki, ugyanis a meglepi nem más, mint egy kis Nessie szemszög :D bizony most van Nessie és Jake szemszög is ebbe a részbe ÉS már megvan a konkrét terv h-h folytatom csak várjátok türelemmel, eskü megpróbálom izgalmasan leírni. Nah deh most itt van a következő rész, olvassátok csak ÉS tudjátok véleményeket szeretnék kérni, csodás érzés, most is 10et kaptam!!! köszönöm! (: PS: a hibákat igyekszem kijavítani sajnálom ha találkozok néhánnyal.

(Nessie szemszög)

- Minden. – mondtam, s igaz is volt, ha már egyszer nekik így, őszintén, felszabadultan ki tudok tárulkozni, akkor – gondolom – ők is mesélnek nekem.
- Nos, rendben… - kezdte Carlisle, majd intett családjának, akik leültek, és meghitt csendben hagyták, hogy a családfő beszélni kezdjen. Kellemesen hátra dőltem a puha fotelbe, és figyeltem. Nem szóltam bele, a család mindent részletesen elmondott. Érdekes életük van az egyszer biztos.

Ami legjobban érdekelt az Bella és Edward kapcsolata, s a szerelem gyermek Lucas. Meg kell mondjam, irigylem őt, még ha szégyellem is. Az a különleges kapcsolat, annyira szép, meghitt. Örülök, hogy találkoztam velük, s hogy ilyen kedvesen fogadnak, megbíznak bennem. Valahogy megmagyarázni nem tudom, de megbízom bennük. Már nem tudok kételkedő lenni velük kapcsolatba. Lucas pedig… olyan mintha közöm lenne hozzá, pedig biztos nincs. Én nem vagyok szerelemgyerek, mint ő.

Jake pedig…! Bakker, az a csók! Mi lelt? Nekem sosem volt közöm egy sráchoz sem, de Jacobbal ez a kapcsolat nem egy egyszerű kaland. Mintha komoly érzelmek nyugodnának a tettei mögött. Érdekes, de nem szabad kötődnöm Jake tiszta lelkéhez! Meg kell mondanom neki, hogy nem. Akármennyire nehéz is ez nekem, vele még most az elején tudatnom kell, hogy egy olyan reménytelen sehonnai lányhoz, mint én, nem tartozhat, nem szerethet. Szeretni. Engem nem szeret senki, sőt szerintem, úgy őszintén nem is tudom, hogy kell szeretni. Biztos csodás, és féltő érzés, vagy valami ilyesminek képzelem.

- Nessie? – szólított meg Bella, felébresztve mélázásomból.
- Oh, csak elrévedtem, bocsánat. Annyira… hogy is mondjam, fergeteges életetek van, hogy alig győztem figyelni – vigyorodtam el.
- Nos, te már mindent tudsz rólunk – szólt halkan Rose, de én értettem a célzást.
- Örülök, hogy megbíztok bennem, és ígérem, elmondok minden… sötét részletet az életemből, csak kérlek, adjatok időt, mert tényleg nehéz.
- Ne érts félre minket, nem akarjuk erőltetni! – tiltakozott hevesen Bella.
- Tudom – mosolyodtam el a reakcióján -, de el akarom mondani nektek, valahogy érzem. Tudjátok, egész életem során nem bíztam meg senkiben, a Volturi-ba is csak évekkel később, s először Demetri-ben. Meg is kéne valamikor látogatnom – fejeztem be eltűnődve.
- Tartjátok a kapcsolatot? – morgott Emmett mire felnevettem.
- Hát persze! Telefonon, nem is bírnám amilyen egy idióta – rötyögtem továbbra is. – Nem olyan rosszak, ám mint hiszitek. Volt már valamilyen zűrötök velük? – puhatolóztam.

- Amit meséltünk, amikor elmentem hozzájuk, hogy… - de Bella nem engedte Edwardnak, hogy befejezze. Kezét a szájára téve, könyörögve pillantott rá.
- Értem, de az nem nagydolog, van ennél zűrösebb is. A nomádokkal elég sok gond van – sóhajtottam -, bár én kifejezetten egyet keresek, a többi kettőt Aroék őr vámpírjaira bízom. – ejtettem ki a szavakat a számon meggondolatlanul, felemeltem a fejem és értetlen arcokkal találtam szembe magam. Bella és Edward dermedt arcát nem tudtam hova tenni.

- Ez az a dolog, amihez idő kell, hogy elmond nekünk igaz? – kérdezte kedvesen Esme.
- Igen. Lehet, hogy majd elítéltek miatta, de végülis az érthető.
- Nem alkotunk addig véleményt, ameddig nem tudjuk, hogy miről is van szó – mondta Jasper.
- És ezt én nagyon köszönöm – mosolyodtam el, s egyszerre egy meleg, kellemes érzés leptem el a testem, a szívemből kiindulva. Ilyen még sosem történt velem. Csodás érzés. Cullenék lennének a ’gyógyszer’ csonkított lelkemnek? Ha igen, akkor hálaimát kell mormolnom, vigyorodtam el gondolatba. Gondolatba…!

- Edward! – szólaltam meg hirtelen, ő pedig egyből rám kapta a tekintetét.
- Mi a baj?
- Te hallod az én gondolataimat? – böktem ki a kérdést.
- Nem – fonta össze a szemöldökét, mire megnyugodva szusszantam egyet – Te tudod, hogy miért nem, igaz?
- Hát persze – vigyorogtam. – Ez is a képességem része, le tudom zárni az elmém.
- Ezt biztos örökölted… - befejezni nem engedte Alice, eléje vetette magát, s most ő fogta be a száját, én pedig megzavarodva figyeltem őket.
- Hogy mondtad?
- Sehogy! – vágta rá Alice, majd jelentőség teljesen Jasperre emelte borostyán szemeit, s engem ellepett a nyugalom.

Ott tartózkodásom többi idejét beszélgetéssel töltöttük. Megtudtam, hogy Alice már emberként érzékelte a jövőt, bizonyára ezért kapta ezt a képességét. Nah, meg, hogy a szülei berakták az elme osztályra…
Jasper harcos múltjáról is meséltek. Jazz-ből árad a bölcsesség, a nyugalom, az önfegyelem. Ezt valahogy irigylem tőle.
Beszéltek Lucas fejlődésről, ami percről-percre megegyezett az enyémmel, pedig minden félvérnél ez máshogy van…
Az idő eltelt nekem pedig mennem kellett, de megígértem Alice-nek, hogy legközelebb is jövök, és elvisznek vásárolni. Bepattantam a Mercedesembe, mosolyogva intettem feléjük, s elhajtottam kanyarogva a szürke titokzatos erdő közt.

(Jacob szemszöge)

Amint bejöttünk engem ellepett az üresség. De nem tudtam ezzel olyan sokáig töprengeni, mert Edward öles léptekkel elém suhant, és mellkasából félelmetes morgás jött fel. Nem ijedtem meg, már megszoktam, és hogy idegesítsem még jobban, felidéztem szerelmem csókját, minden érzést, érintést felidéztem neki, ő pedig majdnem rám vette magát. Hozzá kell tennem, hogy majdnem, ugyanis Bella közénk ugrott.

- Edward!
- Bella, menj el innen. Most! – mondta Bellának, de végig engem szuggerált, én pedig továbbra is vigyorogtam.
- Nem! És Jacob te meg fejezd be! – fordult most felém. – Nem tisztességes, és ezt te is nagyon jól tudod.
- Tudom hát. Csak érted Bella, Nessie már felnőtt, ahogy Lucas is. Ha Luke csajozna vajon, akkor is így reagálna? – ütöttem tovább a vasat.
- Korcs! – vicsorgott, mire Alice intett Emmettnek, hogy fogja le, engem meg elkapott a röhögő görcs.
- Ha tudnád, hogy milyen fejet vágsz! – rötyögtem továbbra is.
- Nah, jó elég! – szólalt meg hirtelen Lucas. - Apa! Értem én, hogy meg akarod óvni Ness-t, de el kell ismerned, hogy megnőttünk. Lehet, sőt biztos, most múltunk kb. kilenc évesek, de agyilag, testileg szerintem, ő is felfogta, hogy már nem kislány. Na, és ahogy néztem, figyeltem, nem is volt gyerekkora. Szóval… el kell fogadnod, bizony felnőttünk.

- Emmett! – szólt most Edward testvérére, mire az elengedte, s úgy látszott lenyugodott. - Tudom, fiam, hogy igazad van, de akkor is nehéz. Egy hónap alatt apa lettem, majd rá egy évre a lányomat elrabolták. Idáig kerestük, közbe a korcs még benyögte, hogy Renesmee a lenyomata… ez mind sok. Amúgy pedig, nem hinném, hogy olyan nagyon felnőttek lennétek.
- Nem úgy értettem! – vágott apja szavába Lucas. – Hanem, hogy a gondolkodásunk fejlettebb, mint egy átlag kilenc évesnek, mert szellemileg annyi idősek vagyunk, a testünk pedig egy tizenhét éves kamaszt ábrázol, és se nekem, se a húgomnak nem volt, és szerintem, nem is lesz kamaszkora! – jött a ki a sodrából, és meg se várva apja válaszát felviharzott az emeletre.

- Lucas! – szólt utána Bella.
- Nem fog lejönni – sóhajtotta Edward, majd felém fordult, és elfintorodott. – Tudod, kezdtelek megszokni, és meg is szoktam, hogy milyen idegölő tudsz lenni. De most Jacob kiszakítod minden idegszálam a helyéről, és a türelmem egy tized másodperc alatt elpárolog.
- Az a cél! – vigyorogtam jó ízűen.
- Jacob Black! – üvöltött Bella, barna tincsei jobbra-balra repültek szív alakú arca körül.
- Jó befejeztem – töröltem le a vigyort a képemről, mert már elegem volt, hogy nem értik a viccet. Végszóra meghallottam a farkas üvöltést, Alice pedig a Paulnak szánt ruhákkal kiszaladt az erdőbe, majd vissza is jött időt hagyva neki az öltözésre. Nem tartott neki sokáig, egy perc múlva már be is lépett a bejárati ajtón, az arca nem árult el semmit sem.

- Na, mi van? – léptem elé.
- Találtunk valamit – kezdte szűkszavúan.
- Mit? – vontam fel a szemöldököm.
- Két vámpír szagát.
- Hogy mi?
- Jól hallod.
- Ne keljen már mindent úgy húznom ki belőled Paul! – üvöltöttem a képébe. – Mond el feketén fehéren! Nekem már úgyis mindegy!
- Két nő szaglászott Renesmee háza körül, valószínűleg még be nem mentek, de feltehetőleg befognak.
- Mi? – jött a hisztérikus kérdés Bellától.
- Sajnálom, de ezek lesznek azok a vámpírok, akik elrabolták.
- Ez biztos?! – szorult ökölbe Edward keze a teste mellett.
- Igen.
- De… de hát… akkor Nessie veszélyben van!

Ha valakinek valami nem világos az kérdezzen nyugodtan (: sajnálom, ha valakinek nem tetszik, hogy Edward nem borult ki jobban DE én nem akartam, h annyira túlreagálja, mert minden Nessie/Jacob sztoriba úgy van, az enyémbe nem (: jaj, és a következő Jake szemszög majd Nessie (:

Aranka: köszi (: NEM??? :| uramatyám! :D deh azért örülök h teccett xD örülök, h várod, igyekszem hamar hozni. szemszögváltás.. huhh, nemtom sztem ha úgy alakul lesz a továbbiakban (: puszii ^^
Piri: és én ennek nagyon örülök! azért írom, úgy ahogy írom és adok/adtam Nessienek határozottabb személyiséget mert ha nagyon őszinte akarok lenni akkor azt kell mondanom h nekem eddig egyetlen egy Nessie sztori teccett! de aranyos vagy (: köszönöm (: igen, kifogok mindent bogozni, ígérem (: meg ááám :D *örül a fejének nagy vigyorral* köszii mindent :)
Pusszy: köszi (: háát az majd kiderül ;D igyekszem vele :)
Lily: :P ez most direkt volt bocsii *boci szemekkel nééz* köszöönöm (: igyekszem hozni és kiírom, h mikorra tervezem a következőt (:
trixi: *teli pofával vigyorog* :D örülök neki h teccett (: ohhh (: sietek (: :P