6. fejezet, első része: A két nőstény

haligali (: szóóval, tegnap teljesen magamra voltam utalva és engem valahogy nem akart beengedni a blogger, pedig kész voltam! Ma újra írtam és véleményem szerint jobb lett... szerintem unalmas de rátok bízom a döntést (: a tervek a folytatásra megvannak, szóval már csak meg kell írni :D véleményeket ha szabad kérnem... ;D jó szórakozást :D

(Jacob szemszög)

- De… de hát… akkor Nessie veszélyben van!
- Álljuk meg egy pillanatra! Nem férfi rabolta el? – lépett közelebb Emmett.
- Dehogynem, csak emlékezz vissza! Volt vele két nőstény is – morogta Edward, és ha jól láttam vérben forgott a szeme.
- Akik fedezték, leteperték Esmét, a férfi pedig besurrant a szobába, felkapva Lucast és Nessie-t, de miért akarta elvinni őket… - motyogta elrévedve Jasper.
- Miért pont őket? – kérdezte hisztérikusan Bella.

- Kopp-kopp-kopp.. – sompolygott be vigyorogva a szobába Jared, de amint észrevette a fagyott, feszült hangulatot a vigyor leolvadt az arcáról. – Találtatok valamit, igaz?
- Igen – suttogtam, s lezuttyantam a kanapé karfájára, arcomat a kezembe hajtottam, és reménytelenül ellepett a félelem.
- Paul te voltál kinn, Jackkel és a többiekkel? – kérdezte feszülten Jared, tudtam, hogy ő is a szívén viseli Nessie sorsát.

- Igen, jó ideig nem volt semmi, a végén már annyira unták magukat, hogy majdnem elaludtak egy fa tövébe – morogta fejét rázva -, s egyszer csak megéreztem azt az édeskés bűzt, ami felbolygatta az érzékeimet, és mind a szag után eredtünk. Hárman-hárman jobbra is, balra is, mivel ketten voltak. Az egész olyan gyorsan történt, gondolom, csak körbe szaglásztak, vagy csak meg akarták találni. A folyóig követtük a nyomokat, onnan pedig eltűntek, mint a kámfor. Amikor visszaértünk a házhoz, körbe kémleltünk, de semmi.

- És Nessie? – kérdezte ingerülten Edward.
- Alszik – motyogta Paul. – Nem tudom, hogy észlelt-e belőle valamit, bár nem hiszem.
- Oda megyek! – rontott volna ki az ajtón felbőszülve Edward, de nem hagyhattam, ezért elé vetettem magam.
- Nem mehetsz oda! Így is érezni fogja a farkas szagot, így én megyek! Reggel, amikor megy iskolába, hazaugrok átöltözni, és elmondok mindent – néztem a szemeibe kétségbe esve.
„Meg fogom védeni Edward, ő az életem” – üzentem neki gondolatban, mire úgy látszott, hogy észhez tért, mert bólintva arrébb állt Bellával.

- Nézzük a kész tényeket! – állt fel Carlisle összecsapva a két hófehér sápadt kezét, majd mindenkit az étkezőbe terelt, hogy összedugjuk a fejünket és használható dolgot kreáljunk a nagy semmiből – dühöngtem magamba.

- Nos, mindenkinek csak jó, hogy megkerült Nessie, úgy vélem nem kell sok idő és fény derül a teljes igazságra…
- Amit még mi sem tudunk – kotyogtam közbe a körmeimet figyelve, mintha azok oly érdekesnek bizonyulnának.
- Jacob, kérlek csak hallgass meg.
- Jó, minden figyelmem a tiéd – néztem rá báj vigyorral.
- Kutya, azt ajánlom, vegyél vissza – morogta felém Rosalie.
- Most már elég! – állt fel Carlisle, s csapott az asztalra. – Fontos dologról kell beszélnünk, és ha ti ilyen gyerekesen fogjátok fel, akkor tudjátok, hogy merre van az ajtó – a hangját nem emelte fel, nem kiabált, pedig az jobb lett volna, mint ez az utasító hangnem. Mégis a családfő hangjára síri csend telepedett közénk és mindenki a doktorra irányította a figyelmét.

- Köszönöm – nézett szét finom mosollyal majd visszaült és folytatta. – Biztos vagyok benne, hogy Nessie sejti, nem véletlenül vagyunk vele kedvesek és miért is bízunk meg benne. Ő is megbízhat bennünk, ha elmondta a képességét, és már nem sok kell, és beavat minket a teljes igazságba, ami fedi előlünk a múltját. Ha könnyen feldolgozható dolog lenne, akkor nem hiszem, hogy ennyi idő kéne, míg feltárja előttünk. Amint megbízik bennünk, és beavat minket, nyert ügyünk van.

- Ne felejtsd el Carlisle, hogy ott a Volturi is – vetette közbe Edward.
- Na, igen Aro nagy kincsnek tarthatja Nessie-t ha még csak embert sem kellett ölnie mégis a Volturi tagja lehetett.

- Mi lehetett a posztja? – fonta össze a szemöldökét Paul.
- Katona biztos, hogy nem volt. Ahhoz túlontúl különleges, és ahhoz Aro túlságosan szereti, ha szabad ezt mondanom.

- Apjaként szereti? – kérdezte vékony, halk hangon Bella.
- Talán, ezt nem tudom pontosan. Bár ha aként szeretné, akkor nem hinném, hogy elengedte volna, véleményem szerint úgy szereti, mint például Jane-t és Alec-et.

- Szerinted visszamegy közéjük? – a kérdés már kinn is volt, én pedig már nem is tudtam visszavonni.
- Biztos vagyok benne. Úgyis megtudja hamarosan az igazat, hogy mi vagyunk a családja, és biztos, hogy ki fog borulni.
- Nem is kicsit – hajtotta le fejét Bella. – Ahogy beszélt a szüleiről, amikor kérdeztük…

- Minden rendbe lesz – sóhajtotta Carlisle majd felállt, jelezve nekem, hogy mehetek Nessie-hez, mert egyelőre befejezte a kupaktanácsot.
- De mikor? – kérdeztem, de a választ nem várva meg az ajtó felé iramodtam.

Nem törődtem azzal, hogy a ruháim szerte-széjjel szakadtak, csak farkassá akartam változni. Egy másik test, aki az ösztöneit követi, nem pedig az ember, akinek csak szenvednie kell, mindenért meg kell küzdenie… és had ne soroljam.

Emlékszem. Akkor voltam így kiborulva, amikor megkaptam Bella és Edward esküvői meghívóját, azt hittem, annál rosszabb már nem lehet. Tévedtem, van annál rosszabb. Megtudni, hogy az életed értelme eltűnik, keresed fejt vesztve, de mind hiába. Aztán amikor előkerül, nem tudod, hogy hol volt, ki vitte el az életedből, mindent tudni akarsz róla, de nem teheted fel a kérdéseidet, mert ő azt se tudja, hogy te kivagy.

Vajon egyszer elfogadja, hogy mi vagyunk a családja? Felfogja majd, mit is jelent a bevésődés? Hiszen… kell érezni-e valamit irántam, ha visszacsókolt. Bár, ez csak a jövő zenéje. Ki tudja, lehet, hogy el sem fogad minket és még a föld színéről is eltűnik, hogy még véletlenül se találjuk meg.

Gyorsan haladtam az erdő sűrűjébe, hisz úgy ismertem már, mint a tenyeremet. Nessie nem lakott messze Cullenéktől, de én direkt a hosszabb utat választottam, mert így át tudtam nézni a nyomokat, amiket az a két bestia hagyott maguk után.

Átugrottam a folyón, ami után a két nő eltűnt és a szaguk egyből felerősödött. Először azt hittem, hogy ismét itt vannak, de amint jobban kezdtem fülelni, rájöttem, hogy csak azért érzem a bűzt itt erősebbnek, mert itt lehettek több ideje is.

Felborzoltam a bundám idegességembe. Ha előbb gondolkodok, akkor előbb ideküldhettem volna a farkasaimat. Elkaphatták volna azt a két senkiházit, akik miatt Nessie-nek félelemben kellett élnie. De ha egyszer a kezem közé kerülnek… - morogtam magamba továbbra is.

A házat többször körbe kémleltem, ahogy az erdő azon részét, ami a házához közel esett. Nyomok voltak bőven, s én tudtam: vissza fognak jönni. Amint befejezettnek véltem a körbe kémlelést letelepedtem a szobájának ablaka alá.

Bam-bam-bam… és így tovább. A szívének csodás muzsikája, amit egész nap el tudnék hallgatni. Olyan, mint amikor kijön a tavasz és reggel arra ébredsz, hogy madarak csicseregnek az ablakod alatt. Mennyei érzés. Ez a hang elzsibbasztotta a végtagjaimat, s le kellett csuknom a szemem.
Egy pillanatra eszembe jutott a csókja. Mily felkavaró érzés, amikor a csípős, üdítő illata körbe leng, te úszol a gyönyörűségében, miközben puha ajkait falod, ő pedig hagyja…
ELÉG! – kiáltottam magamra. Nem szabad a csókjára gondolnom, mert olyat teszek, amiért pár kilométerrel arrébb megnyúznak, s azzal a tettel mindent elszúrnék. Ha most felkapaszkodnék a szobájába és tudatosan elcsábítanám, nagyon megütném a bokám.
Az orrom eltelítődött a csípős, de mégis édeskés mentol illattal, s beburkolta az agyam. A végtagjaim elzsibbadtak még jobban a szívének lágy dallamától, s most rátett még egy lapáttal a harmonikus aromája. Fejem ráhajtva mellső lábaimra, lebegni kezdtem, és tudtam, hogy nem szabad mégis elbódult érzékekkel álomba szenderültem.

Éreztem, hogy valami hozzáér a fejemhez, és felborzolja a szőrömet a füleimnél. Majd újra és újra. Nem bírtam tovább kinyitottam először csak az egyik szemem, de azt kiégette a felkelő nap fénye. Majd a másikat is és akkor tudtam: lebuktam.

Nessie, úgy ahogy volt a háló ruhájában guggolt előttem és simogatta a fejem.
- Jó reggelt Jacob Black – köszönt ironikusan, nekem pedig kidülledtek a szemeim. Honnan a manóból tudta meg, hogy itt vagyok?
- Most azt kérded magadba, honnan tudom, hogy te itt fekszel az ablakom alatt? Nos, amint válaszoltam, neked is válaszolnod kell – mosolyodott el ördögien. - Szóóóval – nyújtotta meg a hosszú „ó” betűt. -, mint minden reggel most is az volt az első dolgom, hogy kinyitottam az ablakot, és a levegőbe szimatoltam. Egyből tudtam, nem csak egy, hanem több farkas volt itt az éjjel, de valahogy téged kiszúrtalak, nem is tudom a te illatodra.. összefut a nyál a számba – jelent meg két apró piros folt orcáján. – Nah, mindegy! – ugrott talpra, majd egy férfi sortot a fejemre dobva folytatta. – Miután felvetted, gyere be és szépen válaszolsz, hogy mit is keresel itt, és miért jártak itt a haverjaid – hallottam a hangján, hogy mosolyog, szóval nem mérges, ez jó. – Jacob siess! – szólt még vissza én pedig a számba kaptam a finom vászon anyagot és beiramodtam a fák közé.

A következő Nessie szemszögből lesz.. ;D tudjátok jönnek a kusza érzései meg minden (: nah, a véleményeteket szívesen fogadom (:

trixi: :D ennek nagyon örülök, és igen minden fejezettel egyre közelebb érünk az igazsághoz :D énis várom, h mit szól majd Nessie, pedig én írom. Abból a részből majd különösen sokat akarok kihozni. sietek (:
Aranka: szia (: ohh, ennek igazán örülök, ismét (: hmm, nem tudom, szerintem az egész nemjó, nekem nem tetszik és sokszor nem értem h Ti miért értékelitek ilyen szép szavakkal (: jajj de drága vagy (': nagyon örülök, h imádod! 100.. juj nem tudom mennyi lesz, de annyit ígérek h lesz 2. rész :D a következőő Nessie lesz :P (már hiányzik :D) h magyarázza ki magát.. érdekesen :D kuszálni még fogom őket természetesen, de ígérem mindegyiket kibogozom :) sietek vele mert tudom h várjátok (: (L) PS: imádlak :D aranyos vagy h írsz mindig, köszönöm nagyon jól esik (: puuszii
Piri: :D ez kedves, de sztem ez örökre bennem lesz, de nem akarom h ellaposodjon a sztori :P annyira kedves dolgokat írsz nekem mindig, megse érdemlem (': ohh komolyan mindennap benézel hozzám?? juuj! köszönöm :D bocsi, h idézek de muszáj: 'Nagyon jók, ezek a szemszögváltásaid, én nagyon szeretem őket, és tényleg úgy írod meg, mintha két különböző ember mesélné el.' ez annyira tetszik :) annyira... büszke?? büszke vagyok magamra, mert tényleg azért teperek, h két külön embernek tűnjön, és remélem ha jössz elolvasod a válaszom (:
Lehet :D sőőőt ;D puszii^^
Anita: (': de kedves vagy, pedig.. jajj :) ezek a szép szavak amiket írtatok nekem megkönnyeztem mert nem hinném h igaz (: nagy tehetségem van.. köszönöm :') jajj, ha nem szeretnél, nem muszáj írnod, csak azért írtam.. mer..mert.. nemtom hiányoztak a szép szavaid (: nem! nem az h fényezz vagy ilyesmi csak nemtom te magad (: xD köszönöm :D dráma.. dejóó! ennek örülök h így érzed :D happy end?? hmm majd kiderül ;D a következő benn lesznek :P az még messzebb van de már nincs olyan naagyon messze :D most egy bazinál is bazibb ötletet adtál! köszönöm! ez eddig eszembe se jutott, eddig azon filóztam h-h derüljön ki az igazság.. de most már tudom! köszönöm! jaja :P fog elég rendesen :D Neked is?? :o nekem is! szóóval bele kell raknom, mert vannak terveim vele, és azt is megtudjátok h ő miért kellett :D hmm.. feji az ő szemszögéből.. oké (: próbálok vele sietni :D puszi (: